Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
3. füzet - Vörösmarty, C. J.-Moore, B. (III.): Osztott paraméterű vízmérleg és folyami transzportmodellek a globális éghajlatváltozások vizsgálatához
300 Vörösmarty, С. J. és Moore, В. között, amit a száraz időszak eleje és az adott hónap között összegezünk. A ThornthwaiteMather (1957) javasolta eredeti táblázatok tizenegy metrikus egységben kifejezett vízkapacitás értékkategóriával foglalkoznak. A vízmérlegmodell alkalmas a tizenegy metrikus egységben kifejezett vízkapacitás érték között elhelyezkedő bármilyen vízkapacitás érték interpolálására. A talajnedvesség meghatározását követi az evapotranszspiráció számítása. Thornthwaite-Mather nyomán, a nedves hónapokban, amikor a (P + M) > ET 0, feltételezzük, hogy az evapotranszspiráció értéke a potenciális értékkel egyenlő (ET = ET 0). Feltételezzük, hogy az adott időszakban a csapadék és az esetleg rendelkezésre álló hóolvadék mennyisége bőven elegendő, a helyi növényzet teljes potenciális vízigényének kielégítésére. Száraz évszakokban [(/> + Aí) < ET 0\ a havi közepes evapotranszspiráció (ET m o) milliméterekben mért értékét a talaj kiürülési görbéje által meghatározott mértékben csökkentett potenciális értékből határozzuk meg. A vízmérlegmodell a lefolyást a rendelkezésre álló talajnedvesség alapján több lépcsőben számítja. Ha a rendelkezésre álló vízmennyiség eléri a vízkapacitás értékét, a felesleg a csapadék és a hóolvadás felszín közeli tározóiba kerül. Ezekből a tározókból a lefolyást (R) a tározódás lineáris függvényeként generáljuk. Az átviteli tényezőket 2 hónapos tartózkodási időt megadva Thornthwaite-Mather (1957) nyomán határoztuk meg. A lefolyás tározók feltöltődése mindaddig nem kezdődik, amíg a vízkapacitáshoz képest vízhiány figyelhető meg; addig minden rendelkezésre álló vízmennyiség a talajnedvesség feltöltésére szolgál. A hótakaró felhalmozódását a -1,0 °C léghőmérséklet értékéhez kötöttük, a hóolvadás pedig -1,0 °C felett kezdődik. Willmott, Rowe és Mintz (1985) a New Hampshire-i Egyetemen tizennégy ökoszisztéma kísérleti terület vízmérlegei alapján hóolvadás összefüggéseket állítottak fel, amelyek alapul szolgáltak a vízmérlegmodell hótakarót leíró egyszerű moduljához. A modell úgy működik, hogy az 500 m tszf. magasság alatt elhelyezkedő területeken minden újonnan hullott hómennyiséget elolvaszt az első hóolvadásos hónap végére. Az 500 m tszf. magasság feletti területeken a hóolvadás folyamata két hónapot vesz igénybe, a hótakaró fele megmarad az első hóolvadásos hónap után. A hóolvadás először a talajnedvesség telítettségi hiányának pótlására fordítódik, az ezen kívül jelentkező felesleg a lefolyás tározóiba kerül. Thorthwaite és Mather (1957) szerint az 500 m alatt elhelyezkedő ilyen tározók térfogatuk 50%-át adják le. A magasabban fekvő területeken a tározók 10%-ot adnak le az első, 25%-ot a második és 50%-ot az azt követő hónapokban. Ezeket az egyenleteket kombináljuk az esőből keletkező lefolyás összefüggéseivel, hogy megkaphassuk minden terület elemre az összesített lefolyást (R). Az így kapott R érték szolgál a vízszállításmodell bemenő adataként. 1. 2. A vízmérlegmodell adatszükséglete A csapadékértékeket az UNESCO a Föld vízmérlegének atlasza c. kiadványából (Korzoun et al. 1977) vettük.
