Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

3. füzet - Führer Ernő: Intercepció meghatározása bükk, kocsánytalan tölgy és lucfenyő erdőben

Inlercepció meghatározása bükk, kocsánytalan tölgy és lucfenyő erdőben 291 benedvesíthető felülettel rendelkezik. így egy adott időszakban a koronán áthulló csapadék nagysága, az időjárási viszonyoktól, elsősorban a csapadékeloszlástól (sok kis csapadék v. sok nagy csapadék stb.) és a csapadék fajtától (eső, hó stb.) függ. Az állományi csapadék gyakorlatilag megegyezik a koronán áthulló csapadék nagyságával. Az avar- és humuszszinten keresztül beszivárgó víz (/) az átlagos csapadék 42%a ill. az állományi csapadék 65%-a (ÍV. táblázat). A lucos állományban is télen - relatíve és abszolút értelemben - kevesebb csapadék szivárog a talajba, mint nyáron. 5. Az eredmények fontosabb megállapításai A Soproni-hegységben 3 erdőgazdasági szempontból fontos fafaj, a csapadékvíz megoszlása és hasznosulása tekintetében igen eltérő tulajdonsággal rendelkezik. Az V. táblázatban a vegetációs (V-IX.) és nem vegetációs időszakra (X-IV.) bontva a vizsgált fafajok koronaterének csapadékmegoszlása található három év átlagában. Az V. táblázatból kitűnik, hogy: - az állományi csapadék (Patot) a lehullott csapadék (P) mennyiségéhez viszonyítva a bükkösben a legmagasabb (84%) ezt követi a kocsánytalan tölgyes (77%), majd pedig a lucos (64%). A lucos és bükkös között évi 170 mm „állományi" csapadékmennyiség különbség adódott, vagyis a lucos erdő visszatartása jelentős. - a lombhullató bükkösben és tölgyesben télen nagyobb az állományi csapadéknak a lehullott csapadékhoz viszonyított értéke, mint nyáron, lucosban éppen fordított a helyzet, - az állományi csapadék térbeli változása nagyrészt a törzsi lefolyástól függ. Bükknél ez jelentős (>10%), tölgynél közepes (3^*%), lucnál elenyésző (< 1%). Az V. táblázatban összefoglalóan az állományi csapadék megoszlását is bemutatjuk a vizsgált fafajoknak megfelelő bontásban. A kis liziméterben mért beszivárgó víz (/) alapján megállapíthatjuk, hogy: - a talajba szivárgó víz (/) a bükkösben - a vizsgált évek átlagában - évente 106 mm-rel több mint a lucosban. A tölgyes köztes helyet foglal el a bükkös és a lucos között. - a vizsgálati évek csapadékviszonyai mellett abszolút értelemben a vegetációs periódusban csaknem kétszer annyi csapadék szivárgott a talajba, mint télen. - a legnagyobb avar- illetve humusz párolgása (£

s) a tölgyesnek adódott (33%), majd a bükkös következett (30%), végül pedig a lucos (22%). Ez részben összefügg azzal, hogy a tölgyes lombtömege a legnagyobb 0,44 kg m"

2-ként, a bükkösé 0,36 kg m

2, a lucé pedig 0,35 kg nr

26. Az eredmények hidrológiai és erdészeti jelentősége Egy vízgyűjtő vízmérlegének meghatározásánál különösen fontos a bevétel megállapítása, ami erdősült területeken az erdő nagy csapadékvisszatartása miatt jelentősen eltér a szabadtéri csapadéktól. Hidrológiai szempontból cél, tehát az ún. haté-