Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
3. füzet - Führer Ernő: Intercepció meghatározása bükk, kocsánytalan tölgy és lucfenyő erdőben
Vízügyi Közlemények, LXXIV. évfolyam 1992. évi 3. füzet INTERCEPCIÓ MEGHATÁROZÁSA BÜKK, KOCSÁNYTALAN TÖLGY ÉS LUCFENYŐ ERDŐBEN DR. FÜHRER ERNŐ Egy táj, vagy vízgyűjtő vízháztartását a geológia, edafikus, orográfiai és klimatikus viszonyok mellett nagy mértékben befolyásolja a vízgyűjtő vegetációja. Az erdőnek e vonatkozásban egyre fontosabb lesz a szerepe, mert az erdőgazdának olyan gazdálkodási eszközök (fafajmegválasztás, erdőművelési beavatkozások) vannak kezében, amelyekkel befolyásolni tudja a környezetet, ezen belül a természetes vízfolyások vizének mennyiségét, időbeli eloszlását és minőségét. Az erdőben gazdag vízgyűjtőn a vízkészletek adott időszakban várható és felhasználható mennyiségének előrejelzésekor gondolnunk kell: - az erdőterület nagyságának változására (növekedés mezőgazdasági határtermőhelyek erdősítésével), - a fafajösszetétel megváltozására (lombos állományok létesítése fenyvesek helyén és fordítva), - a korosztályösszetétel megváltozására és - a különböző erdőgazdasági beavatkozásokra (felújítás, ápolás, tisztítás, gyérítés). Az erdész szakemberek az előzőekben felsoroltak miatt a faállományokban várható változásokat az üzemtervek segítségével jóval azok bekövetkezése előtt megadhatják. A vízügyi szakemberek azonban csak akkor tudják hasznosítani ezeket, ha jól körülhatárolt termőhely-egységeken belül tisztázzuk az erdő hidrológiai szerepét. Vagyis azt, hogy az egyes faállományok hogyan befolyásolják a hasznosítható csapadék mennyiségét, ezáltal a vízgazdálkodási szempontból fontos lefolyás nagyságát, időbeli eloszlását és minőségét. 1. Erdő és csapadék Az erdő vízmérlegében, különösen a többletvízhatástól független termőhelyeken döntő az a bevétel, ami közvetlenül vagy közvetve a csapadékból származik. A csapadék mennyisége és eloszlása megszabja az erdő összetételét és hozamát. Ugyanakkor az erdő összetétele, állapota alapvetően befolyásolja, ha nem is a csapadék mennyiségét, de a hasznosulás mértékét. Erdős területen a lehulló csapadék az erdő lombkoronáján keresztül jut az avartakaróra és szivárog a talajba, vagy folyik le, illetve párolog el. A talajba szivárgó víz nagyobbik részét (80-90%-át) az erdő növényzete hasznosítja, kisebbik része pedig a talajvizet táplálja. A csapadék egy hányada a lombkoronán marad, onnan elpárolog, illetve egy jelentéktelen - ma még nem ismert - részét az élő levelek felveszik. A csapadéknak ezt a felfogott részét intercepciónak nevezzük, ami Delfs (1955) szerint az a csapadéknagyság, amit az erdő koronája vagy más föld feletti vegetáció visszatart és elpáЛ kézirat érkezeti: 1992. IV. 6. Dr. Führer Ernő oki. erdőmérnök, az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI, Sopron) tudományos osztályvezetője.