Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
3. füzet - Pálfai Imre: Az 1940-42. évi katasztrofális belvízjárás emlékezete (Szászhelyi Pál és Papp Ferenc hozzászólásával)
262 Hozzászólás felhasználás helyére. Ezért - a Tiszalöki-vízlépcsővel - a Tiszán 80 km, a Bodrogon 50 km állandó víziút létesítése szerepelt a programban. A 103 km-es Keleti-főcsatorna 1000 tonnás uszályok egyirányú, a 600 tonnás uszályok kétirányú közlekedésre épült ki. Kishajózásra volt tervezve a Hortobágy, a Hortobágy-Berettyó-főcsatorna és a nagyobb öntözőcsatornák. A belföldi hajózóút hossza 560 km-rel nőtt volna. Járulékos hasznosítást jelentett évi 54 millió kWó vízienergia termelése. A program része volt az öntözésfejlesztéshez kapcsolt belvízrendezés is, amelynek az 1940-42. évi belvizek egy gyorsabb ütemű fejlesztését adták. Az öntözési törvényben foglaltak megvalósulásától a kormány a mezőgazdaság belterjesebb fejlődését, a munkanélküliség csökkentését remélte. Mai szóhasználattal a termelés hatékonyságát, a nagyobb jövedelmezőséget és versenyképességet az exportban is. Az öntözési törvényben foglaltak - a háborúba sodródásunkig - a program szerint valósultak meg. Az öntözéses gazdálkodás hatása gyorsan jelentkezett a termelés növekedésében. Nagyszerű eredményeket hozott a rizstermelés, honosodott az öntözéses kertészet és a gyümölcstermesztés. Lucernamagot, kertimagvakat exportáltunk. Nőtt az állatállomány és javult a minősége. Csak a Hortobágyon több tízezer számosállatot tartottak legeltetéssel s az országos élőállatállomány kereken 35 000 kg km2 volt. Ma ez hihetetlennek tűnik, pedig ez volna a természetes, és egy ilyen állattenyésztési forma teremtene igazi gazdasági jólétet hazánkban. A két természeti katasztrófa és a II. világháború ellenére akkor indult el a többször holtpontra került - Duna-Tisza-csatorna építésének előkészítése. 1942. szeptember 17-én a földművelésügyi miniszter elrendelte a csatorna korábbi terveinek átdolgozását, hogy az építési munka mielőbb megkezdhető legyen. Л tervet 1943. szeptember 18-án a Minisztertanácsban, október 28-án pedig a Magyar Mérnök- és Építési Egylet ülésén Lampl Hugó az Öntözésügyi Hivatal elnöke, a Magyar Élet Pártja (akkori kormánypárt) Lillafüreden tartott szemináriumán (1944.január 19.) pedig Bauer Sándor földművelésügyi miniszteri osztályfőnök ismertette. A háború kiterjedése miatt azonban már nem kerülhetett sor törvényalkotásra, a csatorna építésének megkezdésére sem. Maga Horthy Miklós, Emlékirataim c. könyvében is keserűen emlékszik vissza arra, hogy „A Duna-Tisza-csatornára vonatkozó tervem kivitelét a háború megakadályozta." Az építés gondolata a háború után újra felmerült: Tildy Zoltán köztársasági elnök 1946. október 8-án elrendelte - készítsék elő a Duna-Tisza-csatorna terveit a munka haladéktalan megkezdése érdekében. A munka a 3 éves terv (1947. augusztus 1.) keretében megkezdődött azzal, hogy az induló 34 km-es szakasz 1950. augusztus l-ig, a még hátralévő 72 km-es szakasz 1955. augusztus l-re befejeződik. Az építést később leállították, de ennek már nincs sem irodalma, sem közismert indoka. 2. A korszak vízimunkáinak tanulsága Az öntözési (és vízrendezési) keretterv a belföldi víziutak 560 km-es növelésével, a nemzetközi víziúthálózatba bekapcsoló Duna-Tisza-csatornával a nagy ármentesítések időszakához mérhető, jelentős vízügyi program volt.
