Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

3. füzet - Pálfai Imre: Az 1940-42. évi katasztrofális belvízjárás emlékezete (Szászhelyi Pál és Papp Ferenc hozzászólásával)

250 Pálfai Imre 9. ábra. Nyári félévi csapadék az Alföldön, 1941 Fig. 9. Precipitation in the summer half-year in the Alföld, 1941 Bild 9. Niederschlagshöhe des Sommerhalbjahres 1941 in der großen Tiefebene Fig. 9. La pluviométrie estivale de la Grande Plaine Hongroise, 1941 Az 1940-41. esztendők erős csapadékossága 1942-ben is folytatódott, s ezzel betetőzte az 1930-as évek második felétől kibontakozó nedves periódust. Az 1871-1942 közötti szegedi csapadékadatok elemzéséből kiderül (Hatolykai Pap 1945), hogy az 1936-42. évi erősen nedves évsorozathoz fogható régebben nem volt. Az évenkénti tekintélyes csapadéktöbblet megszakítás nélküli sorozata a talajvíz olyan nagyfokú halmozódásához vezetett, ami - a talaj vízbefogadó-képességének csökkenése révén - 1941-ben és 1942-ben nagy mértékben hozzájárult a belvízképződéshez. A talajvíz sok helyen a felszínre tört, s így közvetlenül is növelte a belvíz mennyiségét (Sümeghy 1942). A talajvíz szintjének a szóban lévő időszakaszban tapasztalt változására a 10. ábra mutat példákat. Az Alföldön 1941/42. telén még az 1939/40. évinél is több hó hullott (11. ábra). A legnagyobb hóvastagság kiemelkedő értékei: Debrecen 0,70 m, Túrkeve 0,71 m, Szeged 0,72 m, Felsőszentiván és Baja 0,80 m. A talajfagy ekkor is mélyre hatolt, mert - a két évvel korábbihoz hasonlóan - ez a tél is rettentően hideg volt (12. ábra). A legalacsonyabb hőmérsékletet, -34 °C-t (!), 1942. január 24-én Kunszentmiklóson és Baján mérték (OMSZ 1953). Szerencsére a hó február végétől kezdve - kisebb olvasztó esők kíséretében - lassan és fokozatosan olvadt el, de még így is óriási elöntések keletkeztek, főleg a Dél-AJföldön. A talajfagy csak március közepén engedett föl, a talajvíz pedig egyre magasabbra emelkedett. „Sok helyen a rendesnek fordítottja állt elő: a helyett, hogy a víz a talajba szivárgott volna, a talajból tört elő. Közönséges talajkutak túlfolyó forrásként működtek, nagy terjedelmű medencék megteltek és túlcsordultak a talajból fakadó víztől" (Bárczay 1943). 1942 áprilisában a kiadós esőzések még fenntartották a belvizes állapotot, de 1942 nyarán végre szárazabbra fordult az időjárás, s bár még 1943-ban is voltak elöntések, lezárult egy emlékezetes belvizes periódus. A fenti áttekintés szerint 1940-42-ben több fontos belvízképző tényező is szélsősé-