Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

3. füzet - Pálfai Imre: Az 1940-42. évi katasztrofális belvízjárás emlékezete (Szászhelyi Pál és Papp Ferenc hozzászólásával)

Vízügyi Közlemények, LXXIV. évfolyam 1992. évi 3. füzet AZ 1940-42. ÉVI KATASZTROFÁLIS BELVÍZJÁRÁS EMLÉKEZETE DR. PÁLFAI IMRE Tudjuk, hogy a legsúlyosabb vízgazdálkodási problémákat a szélsőséges vízháztartási helyzetek okozzák. Ezeket jól kell ismerni ahhoz, hogy az újabb és újabb szélsőségekkel sikeresen szembeszálljunk és a vízgazdálkodás eszközeivel mérsékeljük, vagy elhárítsuk a fenyegető bajokat (1. ábra). Lényegében ezt a célt szolgálják azok a rendezvények, amelyeken a Magyar Hidrológiai Társaság a kerek évfordulókon rendre megemlékezik a nevezetes árvizekről (pl. 1990-ben az 1965. évi dunai és az 1970. évi Tisza-völgyi árvízről), de ide sorolhatjuk a nagy aszályokról szóló előadásokat is. Most éppen 50 éve annak, hogy 1942 tavaszán Alföldünket óriási mértékben öntötték el a belvizek, betetőzve ezzel az előző 1940-41. év ugyancsak hatalmas pusztításait. Egy-egy belvizes esztendő súlyossága legegyszerűbben az elöntött terület nagyságával jellemezhető. Természetesen az elöntések föltérképezése nem lehet pontos. Az 1940-42. évi adatok értékelését külön megnehezíti, hogy ekkor árvízi elöntések is voltak, az országhatár pedig eltért a maitól. A korabeli beszámolókból (Bárczay 1943, Trümmer 1945) és a vízrajzi évkönyvekből hozzávetőleg azt állapíthatjuk meg, a belvízzel elöntött legnagyobb terület - a mai országhatáron belül - 1940-ben 5000 м>< (2. ábra), 1941-ben 4000 km

2, 1942-ben 6000 km

2 körüli volt. Némely alföldi táj különösen sokat szenvedett a belvizektől. Elsősorban a Szegedtől Kiskunhalasig és Kecskemétig húzódó „vadvizes" vidék (

Bauer 1941, Hatolykai Pap 1942) és a Körös-Maros köze, ahol 1942 tavaszán a szántók felét elborította a víz (3. ábra). Egy-két községben méteres víz állott hónapokig (4. ábra). A szinte mindent elborító víz élénken él az én emlékezetemben is: Orosháza pusztaföldvári határában a tengernyi vizén kívül csak az út menti fasorokat (5. ábra) és a szalmaboglyákat lehetett látni. A legnagyobb kár a mezőgazdaságot érte. A termés - országos viszonylatban mindhárom évben 15-25%-kal elmaradt a megelőző tíz év átlagától (Ránki 1976). Ez - a hadiállapotokkal súlyosbítva - komoly ellátási nehézségeket okozott. Bizonyos termékeknél ekkor kezdték a jegyrendszert bevezetni. Az épületkárok is tetemesek voltak, különösen a tanyavilágban. Az összedőlt, illetve erősen megrongálódott épületek száma több tízezerre tehető. A kilakoltatások következtében az állatállomány takarmányozása majdnem lehetetlennévált. A közúti és vasúti hálózatban ugyancsak A kézirat érkezett: 1992. VII. 13. Dr. Pálfai Imre oki. mérnök, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATV VÍZIG) osztályvezetője. A tanulmány előadás formájában elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztályának 1992. február 27-i ülésén. 1. Belvízi elöntések, belvízkárok, védelmi munkálatok