Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

232 Gál Dénes 7. ábra. A felszakadozott iszaptömbök Fig. 7. Teared-up blocks of silt Bild 7. Aufgerissene Schlammblöcke Рис. 7. Разрушенные илистые массивы Az áttöri és elmosott gáttest mögötti kimosódás alakja, mélysége a töltés lábától 7-10 m-re kialakult talajtörésre utal, ugyanis itt a legszélesebb a gödör és itt láthatók a vízzáró iszapréteg széttöredezett 0,5-1,0 m-es tömbjei is (6-7. ábrák). Az áttörést követően a búvárok víz alatti felderítése is ezt támasztotta alá, mert erősen fellazult altalajt a gáttól távolabb észleltek. Az elmosott gát helyén jóval keményebb volt az altalaj. A szakadás helyén lévő - szomszédos rétegszelvényekből rekonstruált - szelvényt (4. ábra) összehasonlítva a szakadás utáni állapotot rögzítő szelvénnyel, figyelemre méltó, hogy egyezés csak az alul lévő szürke kavicsos homok és az ezt fedő szürke iszapos homokliszt réteg meglétében van a sárga homoklisztes homokrétegek és a közöttük lévő iszapos homokliszt réteg eltűnt az áttörés után. Mindezeket figyelembe véve a szakértők és a szakértő bizottság is megállapította, hogy a tönkremenetel oka: hidraulikus talajtörés. Ennek során valószínű, hogy a gát alatt áthúzódó, jó vízvezető kavicsos homok és homokos kavicsrétegekben szivárgó víz mintegy 4,5 m-es vízoszlop nyomással terhelte alulról felfelé a méteres vízzáró iszapréteget. Az iszapréteg e nyomás alatt felszakadozott. Az iszapréteg alsó szintjére számítással kimutatható a víznyomás és az önsúlyok egyensúlyának határállapota 45 kN nr

2 3,5 m x 13 kN nr

3. A feltörésből adódó hirtelen nyomásesés a kavicsos homokban megindíthatott egy törési folyamatot, ami azonban csak az időigényes hátrarágódási folyamat után