Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

2. füzet - Hajós Béla: A vízügyi államigazgatás szervezete és tevékenysége Németországban

214 Hajós Béla A hatósági eljárás költségeit a kedvezményezettek viselik, bírósági eljárás esetén a komoly perköltség a vesztes felet terheli. Az utóbbi, adott esetben, lehet maga az engedélyező hatóság vagy a szakhatóság is. A kiadott engedélyekben rögzítik minden szakhatóság előírásait, így tulajdonképpen a nálunk megszokott vízjogi vagy építési engedélyekről külön-külön nem beszélhetünk; az engedélyező összevont, minden beavatkozásra kiterjedő építési engedélyeket ad ki. Az engedélyekben foglaltak végrehajtását mind a kivitelezés, mind az üzemeltetés vonatkozásában a szakmailag és területileg illetékes szakhatóságok ellenőrzik. Az ellenőrzés állami pénzek felhasználása esetén különösen szigorú. Hasonlóképpen a szakhatóságok feladata a vízügyi érdekek védelme érdekében az előírások, a kötelmek betartása és a felelősségre vonások kezdeményezése. Látható, hogy mind szövetségi, mind tartományi szinten a kialakult jogrend olyan ellenőrző érdekképviseleti mechanizmust alkalmaz, amely gyakorlatilag kizárja a szűkebb körű, öncélú „lobbizás" lehetőségét. Ennek egyik legfontosabb gyakorlati eszköze, hogy az érdekképviseletek és szakhatóságok kötelező jellegű bevonása mellett a kezelők, beruházók, saját beavatkozások esetén nem lehetnek engedélyező hatóságok. Ugyanakkor megoldottnak tekinthető az ellenőrzés kérdése, ami egyrészt a szolgálati felügyeleti rendszernek megfelelően telepített, másrészt a szakhatóságok ilyen jellegű feladatköre hangsúlyozott. A vízjogi, avagy építési engedélyezési kérelmek elbírálása folyamán a kezdeményezők viselik az eljárási költségeket, amelyek bonyolult illetékszámítás után jelentős bevételeket jelentenek az eljáró hatóságoknak és hivataloknak. 4. Következtetések, javaslatok A nagyszámú szakmai és területi eltérések hangsúlyozása mellett a hazánkban is alkalmazható tapasztalatok a következők szerint foglalhatók össze: -A vízügyi államigazgatási szervezet társadalmi igényeket elégít ki, társadalmi berendezésekhez igazodik, azt hivatott kiszolgálni. Magyarország egyrészt nem szövetségi berendezkedésű állam, másrészt a politikai és társadalmi átrendeződések sem a szövetségi berendezkedés irányába mutatnak, ezért a németországi modell azonos felépítésben nem vehető át. Nem másolható a németországi szervezet azért sem, mert a hazai közigazgatás egyes folyamataiban a külföldi példákkal ellentétes irányú fejlődés figyelhető meg. Ellentétes irányúnak lehet minősíteni a magyarországi fejlődést egyrészt a helyi önkormányzati szervek széttagolódása, a megyei önkormányzatok szerepének csökkenése vonatkozásában, másrészt abban, hogy míg nyugaton a vízügyi és környezetvédelmi szervezetek fokozatosan közelítenek egymáshoz, addig nálunk a két ágazatot éppen a közelmúltban szétválasztották. A vízügyi államigazgatás várható fejlődése szempontjából, a jövőben döntő elem a környezetvédelemmel kapcsolatos együttműködés kérdése lesz. A legsürgősebben normalizálni kell a szándékosan kiélezett személyi kapcsolatokat és a jelenlegi, úgymond kialkudott feladatmegosztást szakmai alapokra kell helyezni. A vízügy szervezeti felépítésének és munkájának korszerűsítése elkerülhetetlen. Részben azért, mert az elmúlt társadalmi rendszernek megfelelően szervezete erősen központi volt, de fő-