Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
2. füzet - Baranyi S.-Varga Gy.: A Velencei-tó vízrendszerének hidrológiai jellemzői (1971-90)
A Velencei-ló vízrendszerének hidrológiai jellemzői (1971-90) 203 - A Császár-víz torkolati szakaszának fenékszintjét nem ismerjük, ezért feltételezzük, hogy ha a Velencei-tó vízszintje 0,50 m-t süllyedt, a Nádas-tó már 1863-ban teljesen kiszáradt. A tó éves vízháztartási egyenletét az alábbiak szerint írhatjuk fel: ahol AS - a lefolyástalan állapotra vonatkozó vízkészletváltozás (mm); P-a tóra hulló csapadék (mm); ET - a párolgás a tó felszínéről (mm); R l f - a hozzáfolyás a vízgyűjtőről, melyet az lehet számolni, ahol a-a vízgyűjtő feltételezett lefolyási tényezője; F-a vízgyűjtőre hulló csapadék; A - a vízgyűjtő területe, 1861 elején 597 km , A l (. - a Velencei-tó és a Nádas-tó együttes területe az év kezdetén, 1861 elején 30,0 km . А VII táblázat adatai alapján, a feltételezések és az (5), (6) összefüggés segítségével végzett számítások szerint 1865-ben a vízszintsüllyedés elérte az 1,75 métert, de - felhasználva az 1932. mederfelmérés adatait (Vízrajzi Évkönyv 1932) - a tóban még kb. 7,1 km 2 területen lehetett víz 0,15 méter átlagos mélységgel. 1866-ban valószínűleg tovább süllyedt a vízszint, de a nagyobb csapadék és a velejáró nagyobb lefolyási tényező hatására az év végére 0,52 méteres - a víz gyors szétterülése miatt jóval kisebb, fele-kétharmada nagyságú - áradás jelentkezett. A levéltári adatok szerint 1866 végére a tóban ismét megjelent a víz. A kapott eredmények nagyban függenek attól, hogy mekkora lefolyási tényezőt veszünk fel. Minden esetre bizonyítottnak látszik az, hogy az 1861-66. évi aszályos időszakban a tó vízszintje legalább 1,75 métert süllyedhetett emberi beavatkozás nélkül. Ha a tó vízszintje az aszály kezdetén a 1,10-1,20 m körüli vízálláson volt, akkor valóban teljesen kiszáradhatott, de az kétséges, hogy a tó középső, keleti részén az akkor meglevő mélyedésekből a víz teljesen eltűnt volna. Ez akkor következhetett volna be, ha az utolsó előtti években nem lett volna hozzáfolyás, ami nem valószínű. A teljes kiszáradás ellen hat az a tény, hogy minél kisebb egy tó felszíne, a vízgyűjtőről érkező azonos mennyiségű víz, annál nagyobb vízszintemelkedést okoz. Ez a sekély, lankás parttal rendelkező tavak - ilyen a Velencei-tó is, - önszabályozó sajátossága. A Velencei-tó 1861-66 között bekövetkezett hatalmas vízszintsüllyedése, a tó kiszáradása, napjainkban nem ismétlődhet meg, mert: - a Nádas-tó leválasztásával és a végrehajtott partszabályozással a tó területe, jelentősen csökkent, - a vízgyűjtőn épített két tározóból vízpótlással jelentősen mérsékelhető a tó vízszintsüllyedése. Viszont továbbra is számolni kell - az előző több mint száz év tapasztalata alapján - a tó vízszintjének rövidebb-hosszabb időszakra, esetleg egy-két évre, az alsó szabályozási vízszint alá való süllyedésével. Ezt csak külső vízpótlással lehetne elkerülni. AS = P + R f, ET (5) R" = a P X? (mm ) (6)
