Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
2. füzet - Baranyi S.-Varga Gy.: A Velencei-tó vízrendszerének hidrológiai jellemzői (1971-90)
A Velencei-ló vízrendszerének hidrológiai jellemzői (1971-90) 193 A két tározó tervszerű szabályozása gyakorlatilag a Pátkai-tározó üzembehelyezésével 1975-ben kezdődött. Az évek többségében a Zámolyi-tározót sikerült a felső üzemi vízszintre, illetve annak közelébe, feltölteni és mindössze három évben sülylyedt a vízszint az alsó üzemi vízszintre, illetve az alá (2. ábra). Az árvízi térfogat igénybevételére nem került sor, nem fordult elő a korábbiakhoz hasonló nagycsapadékos időszak és az árvíz megelőzésére a vízkészlet egy részét időközben levezették a Pátkai-tározóba. A Pátkai-tározóban a vizsgált 16 évből csak négy évben érte el a vízszint a felső üzemi vízszintet, viszont az évek többségében a vízszint az alsó üzemi vízszint alá sülylyedt. Műszaki okok miatt 1986-87-ben a tározókból túlzott vízeresztés történt s ennek következtében vízszintjük rendkívül alacsonyra süllyedt. Végül 1991-ben a Velencei-tó vízpótlása érdekében mindkét tározót teljesen le kellett üríteni. A Velencei-tó vízjárása 1971-90 között a korábbi évtizedekhez viszonyítva kiegyenlítettebb lett (3. ábra). Elsősorban a korábbi nagy áradások maradtak el (Bárányi 1973, 1974). Az 1970-90 évek többségében a legnagyobb vízszint elérte és néhány évben kissé meghaladta a felső szabályozási vízszintet. A legkisebb vízszint az időszak nagyobbik részében az alsó szabályozási vízszint közelében volt, sőt minden évben az alá süllyedt (3. ábra). (A vízmérce „0" pontja 102,62 m B. f.) Hátrányosan alacsony vízszint csak 1990-ben alakult ki. Az 1990. évet kivéve sikerült ökológiai, vízminőségi és hasznosítási szempontból előnyös vízszinteket előállítani (III. táblázat). Az 1990-ben kialakult 0,88 m-es vízállás a tóra és vízgyűjtőre hulló rendkívül kis csapadék (1988-90. évi átlag 498 mm), a vízgyűjtő lecsökkent lefolyási tényezője és a tározókban a vízkészlet hiánya miatt következett be, pedig 1988. júliusától a Dinnyés-Kajtori-csatorna zsilipét zárva tartották és a vízhasználatokat is korlátozták a vízgyűjtőn. Ökológiai, vízminőségi és hasznosítási szempontból is előnyös lenne, ha 0,100,15 m-rel magasabbra, 1,50-1,60 m közötti vízállásra szabályoznák a tó vízszintjét. Biztonságosabb lenne a vízszintszabályozás, ha visszatérnének az 1971-75. évi 1,30 nies alsó és 1,70 m-es felső szabályozási vízszint (3. ábra) alkalmazására. Ehhez a meglevő adatok alapján a tározókra és a tóra vízkészlet-szabályozási vizsgálatokat kellene végezni és ezek, továbbá műszaki és gazdasági vizsgálatok eredményei alapján kellene új szabályozási előírást kidolgozni. 3. Vízháztartási jellemzők A Zámolyi- és a Pátkai-tározó havi vízháztartási mérlegeit 1978 óta készítik (Szabó 1980, VITUKI 1986, KDT VÍZIG 1987-1988). Azt ezt megelőző évekre e munka keretében csak évi vízháztartási mérleget készítettünk a KDT VÍZIG adatai alapján. A 4. ábrán bemutatjuk a két tározó vízháztartási elemeinek évi értékeit mégpedig m 3 a 1 mértékegységben, ugyanis a vízoszlop mm mértékegység a vízfelszín területének a vízállástól függő változása miatt nem használható, az adatok nem hasonlíthatók össze. A 4. ábra alapján megállapítható, hogy a vízháztartási elemek között a hozzáfolyásnak (R H) és a lefolyásnak (R) van a legnagyobb szerepe, a vízfelszínre hulló csapadéknak (P) és a párolgásnak (ET) a szerepe kicsi.
