Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

2. füzet - Baranyi S.-Varga Gy.: A Velencei-tó vízrendszerének hidrológiai jellemzői (1971-90)

A Velencei-ló vízrendszerének hidrológiai jellemzői (1971-90) 191 vízhasználatai továbbra is fennmaradtak. 1986-ban elkezdték a Dinnyés-Kajtori-csatorna felújítását. Az 1960-as évek közepén megkezdték a Velencei-tó medrének szabályozását, ami a meder kotrásából, a nádasok egy részének eltávolításából, a parti sáv feltöltéséből állt, és szükségessé vált két kis sziget létesítése is (Karászi 1984, Szabó 1988). A szabályozás következtében csökkent a tó teljes területe és ezen belül a nádasok területe (II. táblázat). A nádasok területének csökkentését 1969-87 között mintegy 1,1 km

2es természetes nádpusztulás is segítette. A nádasok területének csökkenése a párolgás csökkenésével jár, mértékét azonban nem ismerjük. A tó területe az 1,40 m-es szabályozási szintnél az 1969. évi 24,9 km

2-ről 1990. év végére 22,04 km

2-re csökkent, 11,6%-kal lett kisebb (KDT VÍZIG 1991). A jövőben a tóba érkező vagy onnan távozó azonos mennyiségű víz 11,6%-kal nagyobb vízszintingadozással fog járni, amit a vízszintszabályozásnál és a vízmérlegek készítésénél is figyelembe kell venni. A Velencei-tó vízszintszabályozására 1971-ben új vízszintszabályozási előírást fogadtak el, amelyben 1,30 m-ben állapítottak meg az alsó (H

s mi

n) és 1,70 m-ben a felső (H

s ma

x) szabályozási vízszintet. 1976-ban fogadták el a ma is érvényes szabályozási előírásokar, amelyek már a két tározóra és a tóra vonatkoznak (KDT VÍZIG 1976, Kóris-Nagy-Szilvási 1978). A tó alsó szabályozási vízszintje H

s mj

n = 1,4 m, a felső H

s ma

x = 1,6 m lett, tehát az előírt szabályozási vízállástartomány mindössze 0,20 m, ami 25 km

2 tófelülettel számolva 5 millió m

3 tározótérfogatnak felel meg. A vízszintszabályozás részére a két tározóban és a tóban összesen 16,05 millió m

3 tározókapacitás áll rendelkezésre, ami 0,642 m tóvízoszlop magasságnak felel meg. Ezenkívül rendelkezésre áll még a két tározó 4,90 millió m

3-es (0,2 m tóvízoszlop) árvízi tározókapacitása. Nem okoz kárt, ha a vízszint a tóban rövid időre 0,1 méterrel az alsó szabályozási vízszint alá süllyed, illetve 0,1 méterrel a felső szabályozási vízszint fölé emelkedik. Ez utóbbit (5 millió m

3) is figyelembe véve az összes tározókapacitás 25,95 millió ш

3 (1,04 m tóvízoszlop), a tó közepes térfogatának 71,9%-a, ezzel lehet gazdálkodni. 2. Vízjárási jellemzők A Zámolyi- és Pátkai-tározó vízjárása a hidrológiai viszonyoktól és a vízkészlet szabályozásától függ. Ez utóbbi a Velencei-tó vízszintszabályozásának van alárendelve. A tározók kettős célja: a Velencei-tó nyári, kisvizének pótlása, és az árvíz mérséklése. Ezek a célok a tározókkal szemben ellentétes követelményeket jelentenek. A nyári és a ritkán előforduló aszályos években szükséges vízpótláshoz a tározókban megfelelő mennyiségű víz tárolására, míg az árvizek mérsékléséhez a tározóban megfelelő üres tározótérfogatra van szükség. Ennek megfelelően az alsó és a felső üzemi vízszint közötti térfogat a kisvíz pótlásához, a felső üzemi és az árvízi vízszint közötti térfogat az árvíz mérsékléséhez szükséges. Az alsó üzemi vízszint alatti térfogat a tározó élővilágának megőrzését szolgálja. A tározók vízkészletét, vízszintjét a vonatkozó előírás alapján az előbbieknek megfelelően szabályozták (KDT VÍZIG 1976, Kóris-Nagy-Szilvási 1978).