Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
2. füzet - Baranyi S.-Varga Gy.: A Velencei-tó vízrendszerének hidrológiai jellemzői (1971-90)
Vízügy i Közlemények, LXX1V. évfolyam 1992. évi 2. füzei A VELENCEI-TÓ ÉS VÍZRENDSZERÉNEK HIDROLÓGIAI JELLEMZŐI (1971-90) DR. BÁRÁNYI SÁNDOR és VARGA GYÖRGY A Velencei-tó hidrológiai viszonyainak vizsgálata az 1930-as évek elején kezdődött. A vízállásészlelés 1931-ben indult és már 1932-ben elvégezték a főmeder geodéziai felmérését (Vízrajzi Évkönyv 1972), majd rövid időszakra és csak néhány hidrológiai elemre kiterjedően összefoglalták a tó hidrológiai viszonyait (Sédy 1944). Ezt követően elkészítették az első vízháztartási mérlegeket (VITUKI 1960). A tómeder újbóli felmérése 1969-ben történt, amikor meghatározták morfológiai jellemzőit, összefoglalták a tómedence kialakulására, a vízgyűjtő földtani, földrajzi viszonyaira vonatkozó adatokat és ismereteket is (Bárányi 1971, VITUKI 1972). Az 1970-ig gyűjtött meteorológiai és vízrajzi mérési adatok alapján meghatározták és összefoglalták a tő hidrológiai, vízháztartási jellemzőit (Bárányi 1973, 1974). Az 1970-es évek elején bővítették a tó környezetében a meteorológiai, vízrajzi mérőhálózatot, 1972-ben a tó partján Agárdon kutatóállomás épült (1. ábra) hidrometeorológiai műszerkerttel, vízminőségi laboratóriummal (Szerényi 1976), majd az OMSZ Központi Légkörfizikai Intézet közreműködésével hőháztartási és párolgási vizsgálatokat is végeztek (Kozmáné-Na gyné-Szabó 1982, Bárányi 1985). A mérési adatok feldolgozása folyamatos: 1971-től havi vízháztartási mérlegeket készítenek a Velencei-tóra, 1978-tól pedig a vízgyűjtőn levő két tározóra is (Szerényi 1976, Szabó 1980, VITUKI 1981, 1986, KDT VÍZIG 1982-1991). A vízháztartási mérlegek 1985-ig a VITUKI Hidrológiai Intézetében készültek, 1986-tól pedig a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságon. Az utolsó 20 év hidrológiai viszonyainak értékelése és összefoglalása napjainkig elmaradt, a továbbiakban - csak az évi adatok felhasználásával - ezt kívánjuk pótolni. 1. Változások a tó vízrendszerében A vízgyűjtő északi részén a Vértes-hegység lábánál még az 1960-as évek elején elapadt források továbbra is szárazak és azok is maradnak, mert a szén- és bauxitbányászat vízszintsüllyesztő hatására a térségben a karsztvízszint 1991-ig 40 métert süllyedt. Korábban ezek a források évente 1-2 millió m 3 vízzel táplálták a Császár-vizet, kivéve az aszályos éveket, mert akkor ezek kiszáradtak, pl.: 1860-72, 1878-81, 1950-56 években. A tó nyári vízpótlására és az árvizek mérséklésére 1970. év végén a Császár-víz felső szakaszán megépítették a Zámolyi-tározót, amelyből felső üzemi szintre (H s ma x) történő feltöltés esetén 4,5 millió m 3 víz tározására, valamint ezen felül az árvízi szinA kézirat érkezett: 1992. V. 19. Dr. Bárányi Sándor oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Hidrológiai Intézetének ny. igazgatóhelyettese, hidrológiai szakértő. Varga György oki. térképész-hidrológus, a VITUKI Hidrológiai Intézetének csoportvezetője.
