Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

2. füzet - Domokos Miklós: A statikus összesítő vízgazdálkodási mérleg számítása időben ingadozó vízigény esetén

174 Domokos Miklós eredményei szerint az öntözővíz-igények normált értékei általában normális eloszlást követnek (Dávid 1971). A K(t) és I(t) ismeretében ugyancsak egyértelműen meghatározható a két mérleg-kar (10) szerint h(x, y) együttes gyakorisági függvénye. Az esetek egy részében előfordulhat, hogy a két vízmérleg-kar értékei között található valamilyen (elfogadható mértékben közelítő) / = ЦК) determinisztikus függvénykapcsolat is. Ennek létezését az is jelzi, hogy a h(x, y) együttes gyakorisági ill. sűrűségfüggvényből (13) szerint számított REIMANN-féle mutató értéke megközelíti az 1-et (pl. nagyobb 0,95-nél). 4.2. Sztochasztikus vízkészlet-vízigény-kapcsolat esete Tekintsük előbb az általánosabb esetet, amikor nincs elfogadható determinisztikus I = f(K) kapcsolat (R(I, Кj értéke nem közelíti meg az 1-et). Ekkor I és К együttjárása vagy közvetlenül az összetartozó (egyidejű) К (t) és I (t) időfüggvény-szakaszokkal, vagy pedig az utóbbiakból előállított h(x, y) együttes gyakorisági függvénnyel jellemezhető. A vízkorlátozási mutatók akár az időfüggvényekből, közvetlenül, akár a h(x, y) függvényekből meghatározhatók. Az időfüggvényekből közvetlen történő meghatározás elsősorban gépi számolás esetén, a h(x,y) függvényből való meghatározás elsősorban kézi számolás esetén ajánlható. A közvetlenül időfüggvényekből való meghatározáshoz csupán a vízkorlátozási mutatók eredeti meghatározásait kell alkalmazni (Domokos 1989). Emlékeztetőül: a gyakorlatban a legelterjedtebb alkalmazott két vízkorlátozási mutató a következő: - a vízhiányos részidőszakok viszonylagos tartama: ü = jjdt, (20) к (<)</(') ahol T a vízmérleg tárgyidőszakának hossza, valamint - a hiányolt vízmennyiség viszonylag mértéke: j[I(t)-K(t)]dt X = mjUí!L . (21) í./(0dt A K(t) és az 1(1) időfüggvényt a gyakorlatban legtöbbször nem folytonos, hanem lépcsős függvénnyel (ún. idősorral) adják meg, s így a (20) ill. (21) összefüggésben szereplő integrálások általában összegezésekké egyszerűsödnek. Az integrálások természetesen folytonos időfüggvények esetében is helyettesíthetők, közelítésképpen, összegezésekkel. A vízkészlet-vízigény együttjárást érvényesítő vízmérleg mutatóinak közvetlenül az időfüggvényekből való kiszámítása szabatos és elvileg mindig alkalmazható. Hátránya a nagy munkaigényesség; ez a hátrány azonban számítógép alkalmazásával gyakorlatilag kiküszöbölhető.