Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
2. füzet - Domokos Miklós: A statikus összesítő vízgazdálkodási mérleg számítása időben ingadozó vízigény esetén
162 Domokos Miklós Ez a túlegyszerűsített gyakorlat elsősorban azért vitatható, mert az egyes vízhasználók vízigényét jellemző /, számok általában a megfelelő 1,(0 vízigény-időfüggvénynek valamilyen „mértékadó" értékei. A vízhasználók a valóságban nem működnek folyamatosan, mértékadó vízigény-értékeiknek egyidejű jelentkezése pedig bizonyára 1-nél jóval kisebb valószínűséggel várható. A mértékadó /, értékek (1) szerinti egyszerű algebrai összegezése tehát mindenképpen indokolatlan. A valóság jobb megközelítésének első lépéseként célravezető lenne, ha - a városi vízelosztó hálózatok méretezésének mintájára - tapasztalati alapon ún. egyidejűségi tényezőt alkalmaznánk, vagyis az eddigi túlegyszerűsített gyakorlatot leíró (1) összegezés helyett az összesítő vízmérleg vízigény-karjaként valamilyen m I = km J h (2) redukált összeggel számolnánk, ahol a 0 és 1 közé eső k m egyidejűségi tényező értéke a vízhasználók jellegétől és m számától függően, tapasztalati adatok alapján lenne meghatározható. A (2) szerinti, még minden igen durva közelítésnél természetesen jobb eredményt várhatnánk attól a munkaigényesebb módszertől, hogy az /, (t) vízigény-időfüggvények ismeretében először előállítjuk azok m I(t) = k m^ Ii(0 (3) i = 1 összegfüggvényét, majd ennek valamilyen mértékadó értékét helyettesítjük a vízmérlegbe, annak I vízigény-karjaként. Bizonyosra vehető azonban, hogy a (3) szerinti megoldás is túlságosan durva még, hiszen nyilvánvaló, hogy a vízgyűjtő különböző helyein egyidejűleg történő vízkivételek hatásai a vízgyűjtő vízrajzilag legalsó (kilépési) szelvényében, amelyre összesítő vízmérlegünk vonatkozik, általában korántsem egyidejűleg jelentkeznek, hanem pl. a távolabbi vízkivétel hatása később észlelhető, mint a közelebbié. További finomításként tehát az javasolható, hogy a vízigény (3) szerinti egyszerű összeg-függvénye helyett annak m l(t) = k m 2 Ii (t - M) (4) i = 1 „hatásösszeg-függvényével" jellemezzük, ill. ennek határozzuk meg a mérlegbe helyettesítendő mértékadó értékét. A (4) képletben A/,-vel értelemszerűen az г'-edik vízkivételi szelvény és a vízmérleg-szelvény közötti - vízfolyásmederben mért - távolságnak a víz által való megtevéséhez szükséges átlagos időtartamot jelöltük (az „átlagos levonulási időt"). Ha a tényleges levonulási időtartamok ingadozása Д/, átlagértékeik körül nem jelentős, ez a közelítés elfogadható: ellenkező esetben a (4) szerinti öszszegezés is csak durva becslést ad.
