Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Víziigyi Közlemények, LXX1V. évfolyam 1992. évi 1. f

ilzet HOZZÁSZÓLÁS Dr. Csipai Imre, dr. Domokos Miklós, Jóna Zoltán és Körtvélyi Kálmán: A Kiskörei-tározó hatása környezetének belvízviszonyaira című cikkhez (Megjelent a Vízügyi Közlemények 1991. évi 3-4. füzetének 278-296. oldalán) TARNÓY ANDRÁS A szerzők a hatástanulmányt olyan összefüggésben említik, hogy az „összefoglalja az eddigi tapasztalatokat és megvizsgálja a jelenlegi, II. fokozatú duzzasztási szint III. fokozatúra való emelésének célszerűségét és lehetőségét." A hatástanulmány nem olyan célkitűzéssel készült, hogy megalapozzon egy létező fejlesztési tervet, hanem azzal, hogy objektív módon összegezze az üzembehelyezés óta eltelt több mint másfél évtized tapasztalatait, az eredeti célkitűzések megvalósulásának, illetve az attól eltérő használatnak az eredményeit és hiányosságait, a duzzasztott vízszint által okozott környezeti hatásokat. Valóban alapul kell hogy szolgáljon a tározó és térsége jövőjének kialakításához, az eredetileg elsőrendűen gazdasági céloktól számottevően különböző jelenlegi társadalmi igények kielégítéséhez szükséges fejlesztési változatok kidolgozásához. Á hatástanulmány kidolgozását széleskörű szakmai és tudományos háttérre támaszkodva az akkori Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (KVM) megbízásából 1989-ben kezdték meg és a tervezői alapanyagok elkészültét követően 1991-ben a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM) a további koordináció elősegítésére Tárcaközi Munkabizottságot hívott össze. A Munkabizottságban részt vesznek a leginkább érintett tárcák, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM), az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM), a Földművelésügyi Minisztérium (FM) és az önkormányzatok (öt megye és a tóparti települések szövetségének) képviselői. A Munkabizottság célja, hogy előzetesen ütköztessék, és lehetőség szerint enyhítsék a Tisza-tó (Kiskörei-tározó) és térsége jövőbeli használatával kapcsolatban létező érdekellentéteket, megalapozzanak egy olyan regionális fejlesztési programot, amely az érdekeltek összessége szempontjából a legkedvezőbb és amely az érdekeltek részvételével meg is valósítható. Nem volt tehát olyan tervezői, vagy vízügyi prekoncepció, melyet igazolni, vagy megalapozni kellett volna a hatástanulmánynak, a vízimérnök szerepe a közösen kimunkálandó fejlesztési változatok műszaki-gazdasági feltételeinek bemutatására szorítkozott. A Munkabizottságban gyakorlatilag egyetértés alakult ki a tó egyes öblözetei hasznosításának elsőbbségi kérdésében, elhanyagolhatóvá szűkülhet a tó üzemrendjével, a legsürgetőbb feladatok kijelölésével kapcsolatos nézetkülönbségek. Ennek megfelelően a tó felső öblözetében a természetvédelemé az elsőbbség, míg a déli öblözetben a táj jellegét megőrző, de intenzív idegenforgalmi hasznosítás kaphat teret. A kézirat érkezett: 1992. II. 19. Tarnóy András oki. mérnök, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF, Budapest) főosztályvezetője, a Tárcaközi Munkabizottság elnöke.