Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Perecsi Ferenc: A társadalom és a vízügy kapcsolata

112 Perecsi Ferenc nehéz azonban belátni, hogy ilyen a valóságban nem létezik. Többen megkísérelték kifejteni és meghatározni a társadalmi egyensúly lehetséges módozatait, ám ez szinte sohasem járt sikerrel. Nem is járhatott, hiszen a társadalom fejlődésének éppen az ellentmondás kialakulása és annak feloldására irányuló szüntelen törekvés a feltétele. E törekvés sikere, vagy sikertelensége határozza meg egy adott társadalom adott fejlődési szakaszának minőségét. A vízügyi szolgálat társadalmi kapcsolatai (annak lehetőségei) csak a mindenkori társadalmi érdekviszonyok figyelembevételével értelmezhetők és ítélhetők meg. 1. A múlt Mai - igen bonyolult - társadalmi kapcsolataink megítéléséhez egy kicsit a múltba kell visszatekinteni. Valamikor azt mondta egy híres ember: aki visszatekint a múltba az számoljon azzal, hogy az egyik szemére megvakulhat. Aki ezt nem teszi, lehet, hogy mindkét szeme világát elveszti. A mi múltunk azt tanúsítja, hogy a társadalommal és a természeti környzettel való kapcsolatunkat a mindenkori követelmények határozzák meg. Nagy árvizek - védekezni kell - szervezet kell - hozzáértő emberek kellenek. A vízügyi szolgálat, mint az állami (értsd: társadalmi) érdek érvényesítője részéről a szakmai feltételek biztosítása kell. Az állampolgárt, az intézményt, a települést a védettség mértéke érdekli. A pénztelenséget - minden társadalmi formációban - magyarázni lehet, elfogadni nem. Mégis, az állam lehetőségei és a társadalom igényei csak igen ritkán találkoznak. Azért néha mégis. Gondoljunk csak arra, hogy a háborús pusztítást követően, 1945 után a társadalom milyen nehezen viselte az árvizeket. Emlékezzünk csak az 1954-es, 1956-os és az 1965-ös nagy dunai árvízre. Az 1970. évi rendkívüli tiszai árvíz tartóssága, pusztítása nagy társadalmi reagálást váltott ki. A vízügyi szolgálat már korábban megfogalmazta az árvízvédelemmel összefüggő feladatokat és sürgette azok végrehajtását. Mégis nem az értelem, hanem a pusztító árvizek sorozata kényszerítette ki a végrehajtást. Magyarországon 1966-68-ban szinte minden nagyobb település vízhiánnyal küzdött. Olyannyira, hogy már a települések fennmaradása is kétségessé vált. S ez kényszerítette ki azt a vízellátási programot, melyet 1970-től folyamatosan hajtunk végre. A további részletek nélkül is elfogadható, hogy társadalmi kapcsolataink megítélését elsősorban az befolyásolja, hogy a társadalom vízgazdálkodási igényeit milyen igényesen tudjuk közvetíteni és elfogadtatni a kormányzattal. Az elmúlt időszak tapasztalatai azt is igazolják, hogy a szakterület szereptévesztése nem használt a társadalmi kapcsolatoknak Emlékezzünk csak arra, hogy a társulati mozgalom milyen lendületet adott (és milyen biztonságot) a vízügyi feladatok végzésének. Csak példa, de így van: az elmúlt 30 évben 5 millió magyar állampolgár került közvetlen kapcsolatba a vízüggyel és