Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)
2. füzet - Pálfai Imre: Széchenyi és a Tisza-szabályozás
104 Pálfai Imre címet, sem fizetést nem akart. Az elsőt nem tudta elhárítani, de a másodikat igen: „semmi egyenes fizetést nem fogok húzni... Pedig nagy summára voltak készek!" Széchenyi 1845. augusztus végén kapja kézhez kinevezését a közlekedési bizottmány élére. Rá egy hétre leteszi az esküt a császár kezébe, mint titkos tanácsos. Szeptember első napjaiban Vásárhelyi Pállal és másokkal tervezgeti tiszai utazását, s a helytartótanácsban is leteszi az esküt. Szeptember 21-én, amikor elérte 54. évét, a következőket jegyzi naplójába: „Semmi kurázsi. Félek a Tisza-hátra (menni)..., Minek szabályozzam a Tiszát... hogy életet... vagyis inkább „egészséges mozgást"plántáljak Magyarországba? Szinte nevetségesnek tűnik szememben. - Úgy érzem, nem fogom kibírni a tiszai utat". Szeptember 27-én - Vásárhelyi és Tasner ideiglenes kíséretében - mégis elindul első tiszai szemle- és szervező körútjára. A megyei és hatósági megbízottakkal az első megbeszélést Sátoralja-Új helyen, a másodikat Vásáros-Naményban tartja. Eközben az árvíz szörnyű pusztításait is megszemléli. A harmadik ülés előtt, melyet TiszaDobon tartottak, kétségei újból fölerősödnek. Ekkor (október 9-én) ezeket írja a naplóba: ,A Dobi gáthoz megyünk... ettől várja menekvését az Alföld. - O, Istenem, nem vagyok-e bolond, gyenge, enervált létemre ily nagyot merni?" Ezeken a gyűléseken Széchenyi előterjesztette az egyesített erőkkel elérendő célt, vagyis a Tisza folyónak Tisza-Újlaktól egészen a Dunába torkollásig akkénti szabályozását, hogy az egész vidék, melynek több millió holdnyi része a kártékony áradások miatt hasznavehetetlenül hever, az áradásoktól megóvassék. A vita során ehhez Széchenyi még hozzátette, hogy nemcsak a Tisza, de a Tiszába befolyó egyéb vizek is tárgyai lesznek a szabályozásnak. Az egész végrehajtás Széchenyi nézetei szerint három fő szempontra oszlik. Ezek - a dobi gyűlésről beszámoló, a Jelenkor október 23-i számában megjelenő tudósítás szerint - : „1. a technikai rész, egy minta szerint készült s egymással minden részletben tökéletesen összhangzó ter\' az egész szabályozásról; 2. a terv pontos végrehajtása, mely két irányban szükséges, hogy az egészben egység uralkodjék, t. i. egy tervező s a tervnek ugyanazon egyén általi végrehajtása; 3. pénz! még pedig, ha gyökerest akarunk tenni, igen sok pénz-, munka- és értelmi tehetség: különösen pedig mint főkellék az egyetértés". A pénz. előteremtésének elsődleges forrásaként a kormányt és a hasznot leginkább húzó parti birtokosokat jelölte meg, a továbbiakban pedig az országos hozzájárulást és a föld becsének emelkedését, melyhez az ősiségi törvény módosítása is szükséges. Az egyetértés megteremtését nem a megyéktől várta, ahol az adminisztratív kérdések is könnyen pártkérdéssé válnak, hanem az érdekeltekből alakult, ill. alakítandó társulatoktól, melyeket a vízrendszer szerkezetének megfelelő szakaszonként kell létrehozni. Annak érdekében, hogy ezek összhangban és egyetértésben működhessenek, küldötteiket a következő év januárjában Pesten tartandó egyeztető gyűlésre hívta össze. A tiszai szemleút során az előzőkhöz hasonló üléseket bonyolítottak le Szolnokon és végül Szegeden. Az út sikerét a közhangulat is jelezte. Pl. az újhelyi hármas hegyek csúcsain Széchenyi tiszteletére tűzoszlopok világítottak, többfelé fáklyás bandériumok kísérték, Kunszentmárton előtt a Körös folyó hídján diadalkaput is felállítottak üdvözlésére. Csupán Szolnokon fogadták hűvösen. A gróf első tiszai útjáról 1845. október 16-án tért vissza Pestre, de már néhány nap múlva továbbment Bécsbe, - ez ügyekben intézkedni. Útközben elkezdte papírra vetni a Tisza-szabályozásra vonatkozó eszméit, a tiszai bejárás tapasztalataira és az érdekeltek véleményére is támaszkodva. Röpirata ,Eszmetöredékek, különösen a
