Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
92 Könyvismertetés (pl. kedvezőtlen hatás a terület vízgazdálkodására), melyek számbavételét, a regionális rendszer komplex feladatának megoldását segíti elő a könyv vonatkozó alfejezete. Külön alfejezet foglalja össze a csatornarendszerek megválasztásának fő szempontjait. Lényeges megállapítása, hogy a jövőben a vegyes rendszerek előtérbe kerülése várható. A korszerű települési vízgazdálkodás ma már nem nélkülözheti a városi hidrológiai modellek alkalmazását. Az elmúlt húsz évben számos, elsősorban mennyiségi, de jó néhány minőségi paraméter szimulálására is képes modellt fejlesztettek ki világszerte, melyek jellegüktől függően segítségül szolgálnak a hosszútávú városfejlesztési tervek elkészítése, a méretezés, a meglevő hálózatok felülvizsgálata vagy a valósidejű szabályozás számára. A könyv a matematikai modellek általános érvényű osztályozásán túl ismerteti a ma már klasszikusnak számító, de még széleskörűen használt amerikai SWMM modell fejlesztését, és kiemeli a modellezés szervezését a komplex szemléletű csapadékvíz gazdálkodásban. A gravitációs csatornahálózat hidrológiai és hidraulikai méretezése kapcsán szerző foglalkozik a települési szennyvízmennyiségi meghatározásával, a szennyvíz időbeli eloszlásával a hálózat és a szennyvíztelep tervezésének szempontjából is. A fejezet gyakorlati értékét növeli, hogy kitér az infiltráció talajvízállástól függő hozamára és az illegális bekötések okozta terhelésre is. A csapadékvízmennyiség ill. csapadékvíz-hozam számítását a hagyományos, intenzitás-tartósság-gyakoriság görbeseregből meghatározott, időben állandó csapadékintenzitás és a racionális formula hazai gyakorlatának összefoglalásával adja meg, figyelembe véve a Schrank-féle, a csatornahálózat tározóképességét figyelembe vevő vitatott tényezőt is. A csapadékvíz-elvezető hálózat hidrológiai méretezése kapcsán a terepi és csatornabeli lefolyás számításán túl érinti az összegyülekezési idő becslését is. A hálózat méretezése klasszikus hidraulikai elveken (Prandtl-Colebrook összefüggés, Moody-diagram) alapul. Fontos eleme a fejezetnek a körtől eltérő keresztmetszetű csatonákkal és a részleges teltségű áramlási helyzettel foglalkozó rész. Külön alfejezet foglalkozik a változó fenéklejtésű (dombvidéken előforduló) csatornák tervezésével is. A könyvből iránymutatást kapunk ritkábban lakott területek nyílt csatornás csapadékvíz-elvezetésének tervezéséhez is. Elválasztott rendszerű csatornahálózatokban alapvető szerepe van a hosszabbrövidebb nyomócsöveknek. Ezek hidraulikai méretezését egy, ill. két párhuzamos nyomóvezeték esetére mutatja be a szerző. A csatornázás fejlesztésének szükséges irányát elemezve Öllős Géza megállapítja, hogy a korábbi gyakorlat, a szenny- és csapadékvíz minél gyorsabb elvezetése, ma már túlhaladott. A korszerű, komplex vízgazdálkodási szemléletű csatornázás a mennyiségi és minőségi paramétereket egyaránt figyelembe veszi ( 2 Q-approach), optimális üzemelésre törekszik, feltárja az összefüggéseket a települési vízgazdálkodás minden eleme között. Ma már egyre inkább közismert, hogy a csapadék kezdeti szakaszában a lefolyó keverékszennyvíz (vagy az elválasztott csapadékvíz) gyakran szennyezettebb az elválasztott szennyvíznél (first flush' jelenség). Ennek több oka is van (a légköri szennyezőanyagok „kimosása", a vízgyűjtőn felgyülemlett szennyezőanyagok bejutá-