Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXI11. évfolyam ISMERTETÉS 1991. évi 1. füzet AZ ÖNTÖZÉS FEJLŐDÉSE SZÍRIA TERÜLETÉN MAANSALAMEH Szíria területének egy része az ókorban Mezopotámiához tartozott (1. ábra). Mezopotámia, az emberi kultúra és civilizáció egyik bölcsője, az Eufrátesz (Al Furat) és a Tigris (Nahr Dijlah) folyók között terült el. Az Eufrátesz (a babilóniaiak és az asszírok szerint Purato) hosszúsága 2330 km, ebből 450 km Törökoszág, 680 km Szíria, 1200 km Irak területére esik. A Tigris (régi nevén Idizslát) az örmény Van-tóból ered (1. ábra), hosszúsága 900 km. Szíria harmadik legnagyobb folyója Al Jazirah sík területe. A mezopotámiai öntözés szükségességét talán legjobban jellemzi, helyét pedig kijelöli az az 1. ábrán feltüntetett évi csapadékösszeg vonal, amelytől délre az évi csapadékösszcg 245 mm-nél kisebb. 1. A mezopotámiai öntözés az ókorban 1.1. Öntözőmúvek Az öntözés kezdete i.e. 4000-re nyúlik vissza. Az ókori népek csatornákat ástak, gátakat, víztárolókat építettek és alagcsövezést készítettek. Mezopotámia i.e. 24(X)-ra virágzó termékeny területté vált. Fejlett városállamok jöttek létre a folyók mentén. Erről tanúskodnak a régészeti leletek (1. ábra) is. A magasabban fekvő gravitációs csatornákba (

Brown 1916) a vizet emelni kellett. így jutottak el a kerék feltalálásához, amely mozgatásához állatokat használtak, később a víz energiáját hasznosították. Az öntözött területek felmérése topográfiai ismereteket, mértékegységeket igényelt. Mocsaras területek meliorációjával jutottak művelhető, új területekhez. A módszert mocsárszárításnak hívták, s egészen az újkorig használták (Brown 1916). A mocsaras területet földgáttal vették körül, ezzel megakadályozták a külvíz odakerülését, s hagyták kiszáradni. A területet később úgy öntözték, hogy a gátba megfelelő magasságban nyílásokat fúrtak és ezeken keresztül lassan engedték a vizet a növényekre. 1. e. 1400-ból származó írásos emlékekből tudjuk, hogy a sumerok a csatornák medrét kockakövekkel bélelték ki. A királyok büszkék voltak az öntözési műveikre, olyannyira, hogy a saját és isteneik nevét adták nekik (Durant 1947.). A sumérok és utánuk a babilóniaiak a víz kormányzására használták a batha-t (2. ábra), illetve a moradi-t (3. ábra), sőt mindkettőt még ma is több helyen alkalmazzák. Л kézirat érkezeti: 1990. V. 31. Maan Salameh oki. építőmérnök, aspiráns, Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vízgazdálkodási Tanszék.