Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

78 Szilágyi József A tározódó vízmennyiség időbeni változását megkapjuk (Ponce 1979, PonceChen-Simons 1979, Ponce-Theurer 1982), ha a (2) egyenletet differencia alakba írjuk: (V

l

+l-V,)/*t = (Qsupj + Qsupj+1 — (Qmfj + Qi„fr+1 )/2, (11) és (l)-et a (ll)-be helyettesítve kapjuk a vízhozamok előrejelzéséül ahol Qinfj+i — c\Qsup,i + CiQsupj+1 + ciQinu > (12) C,+C

2+C

3 = 1 (13) r r+2 0 4 ~ r+2 (1-0) ' ^ C2 = r+2 (1—0) ' _ -r+2 (1-0) r+2 (l-в) ' ésr = At/K. (17) Könnyen belátható, hogy bármekkora negatív 0-t helyettesítünk is be, egyik C-re sem kapunk 1-nél nagyobb, vagy 1-nél kisebb értéket. A gyakorlatban C

(-ket optimalizálják, ebből lehet következtetni 0 ill. К értékére. 3. Összefoglalás Az egyszerűsített vízhozam-vízállás görbe használata, illetve a mintavételi folyamat diszkrét volta és a lineáris kiegyenlítés alkalmazása miatt gyakran előfordul, hogy egy hozzáfolyás nélküli folyószakaszon a felső és az alsó szelvény vízhozamidősorának egymáshoz viszonyított egyidejű értéke a 2. ábrán megadotthoz hasonlóan alakul. Ebben az esetben a folyószakaszon végbemenő tározódás becslése a hagyományos Muskingum-módszer segítségével legpontosabban akkor érhető el, ha а в súlyozóparaméter negatív értéket vesz fel. Ez akár elérheti a -2 értéket is. A hagyományos Muskingum-módszer alkalmazását előrejelzésre - a módszer egyszerűsége, megbízhatósága miatt - abban az esetben is javasoljuk, ha a paraméterek optimalizálása során a 0-ra negatív értéket kapunk, vagyis в értékei kívül esnek az elméletileg meghatározott - és így tökéletes pontosságú és folyamatosan mért adatokat feltételező - 0-1 tartományon. Ha az optimalizálás során kapott negatív в értékeket nem vesszük figyelembe, akkor annak az lesz a következménye, hogy az előrejelzések nem lesznek optimálisak, sőt gyakran a módszer az előrejelzések kezdeti szakaszában, Q

0 vízhozammal való csökkentés következtében, negatív vízhozamokat ad.