Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

1. füzet - Török László: A szűrőöblítés hidraulikája

A Kettős-Körös felső szakaszának kialakítása 49 torkollott a Fehér-Körösbe (1. ábra). Ezek a vízfolyások gazdagok és változatosak voltak halakban és szárnyasokban. Bővelkedő állatviláguk kedvező volt az ittélőkre. Az egyesülés után Békésről kifelé haladó vízfolyás a régi térképek egy részén továbbra is Fehér-Körös néven szerepel a Sebes-Körös torkolatáig. Több leírásban és térképen e folyót, a békési egyesülés után Egyesült-Körös vagy Nagy-Körös néven említik (Ihrig 1973). Gyulán, Békésen és Dobozon, évszázadokon át nehéz napokat éltek át az emberek az árvizek következtében, s a lakosságnak a létért kellett megküzdenie e települések belsőségeiben. Az 1770-es években ezeket írták a települések kárjairól: Gyula: ... „kaszálóinknak allyát minden esztendőben a Körösnek árja el szokta fogni, és úgy, hogy többször marad használatlan, hogy sem hasznát vehetnénk, ezek tíz esztendeig is alig használhatók egyszer, az is amit kaszálunk tiszta zsombak haj és sás. Nagy kötelességében vagyon a városnak a gátaknak és hidaknak csináltatása, és reparatiója, a melyekre kéntelenítik szükséges gerendákat és pallókat nagy költséggel szerezni". Békés: ... ,/1 vizek áradásai alá lévén vetetve, sok hidakat és gátakat kell tartanunk melyek közül dolgaink haladékával sokszor sokat költ dolgoznunk s nagy költséggel hidakhoz való fát szereznünk... ". Doboz: ... „A midőn a víznek árja vagyon, a legelő mezőnket is azonnal el szokta borítani, úgy hogy a marháinknak hasig kelletik a vízbe járni, sőt kéntelenítik sokszor azokat más határokba el széleszteni" (Erdmann 1989). A településeken áthaladó vízfolyásokról ill. ezekhez kapcsolódó létesítményekről több utcanév maradt fenn. így Gyulán a Köröspart, Ruca, Vízi, Bárdos, Csatorna, Híd, Hajós utcák, Békésen a Körös, Zsilip utcák, Dobozon a Hajós és Körgát utcák nevei. A Fekete-és Fehér-Körös menti árvizek kártételei elleni töltésépítésekről 18lótól vannak ismereteink. Ekkor - az árvíz alatt és utána - épített töltések 1 m

3/fm méretűek voltak. Egyes szakaszokon 1,40 m koronaszélességgel 1,5-ös rézsűkkel 1,20 - 1,50 m átlagmagasságú - nem összefüggő védőgátakat építettek, legnagyobb részt a meder szélére (1. ábra). Ezek a helyi jellegű korai művek a vizek kártételeivel szemben kevés eredményt értek el, és rövid idő alatt megsemmisültek. A Tiszántúl vármegyéinek képviselői 1829. szeptember 1-5 között Várad-Olasziban (nagyváradi városrész Mátyás király idejében betelepített olasz telepesekkel, akik öntözéses kertgazdálkodást folytattak) tartott értekezleten megyénként megszabták a vizek rendezése ügyében végzendő legsürgősebb tennivalókat az 1820-23 között készült Huszár Mátyás-féle terv alapján. Ezután Békés megyében fellendültek a munkavégzések A legtöbb munkát a Fehér-Körös mentén végezték 1829-34 között. Ezek a munkák 2 öl (3,79 m) széles medertisztítások, vezérárok készítések ugyancsak 2 öl szélességben, 4 láb (1,26 m) mélységben, régebbi malomgátak cölöpjeinek kiemelése, élőfák, fűz és egyéb növények eltávolításai stb. voltak. 1834-ig 87 066 gyalog és 543 szekeres napszámot fordítottak ezekre a Békés megyei, Fehér-Körös menti munkákra. A Fehér-Körös felső szakaszán, a szomszédos Arad megye a Békés megyeieknél jóval többet tett. Felsőbb utasítást nem várva, önálló lépésként szerződtette Beszédes Józsefet, az ekkor már oszágos hírű mérnököt, aki elkészítette a Fehér-Körös Arad