Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

298 Nagyistók Ferenc - kedvezőbb helyi vízkészletek felkutatása, - kettős vízellátás kialakítása (az ivóvíznek házi tisztítórendszeren történő előállítása; zacskós víz forgalmazása), - komplex tisztítástechnológiák kiépítése helyi vagy térségi rendszerekben, - regionális ellátás megfelelő minőségű vízbázisról. 1. A vízkészletek minősége A térség vízkészletének ill. a vízminőség jellemzésére a 2. ábrán négy szelvényben a vízminőségi paramétereket ábrázoltuk. Ezekből a szelvényekből jól látható, hogy lényegében a Duna-Tisza közi területeken van a legkedvezőbb minőség. A 2. ábrán a közműves vízellátásra igénybevehető vízkészletek legkisebb mélységét a fedőképződmények feküszintje, míg a legnagyobb mélységet a 30 °C-os izoterma adja. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy 30 °C-nál melegebb készletek nem hasznosíthatók. Ez a mélység mindössze arra grancia, hogy a kitermelt víz hőmérséklete nem haladja meg a 25 °C-ot. A szelvényekből ugyanakkor az is látható, hogy egyes területeken (A-A metszet) a legkedvezőbb vízminőség ez alatt a mélységhatár alatt van, és ennek a készletnek a hasznosítása jelenleg is folyik. Az arzénmentesítési program kapcsán azt a lehetőséget használtuk ki, hogy az arzénes zóna a vízadóösszleten belül területünkön csak szűk intervallumra terjed ki. Kínálkozik az a megoldás, hogy a harmadik és negyedik problémakör megoldásánál is az alapvetően kedvezőbb helyi készletek feltárását célozzuk meg. A szelvények azonban jól mutatják, hogy erre gyakorlatilag nincs esély (2. ábra). Vízminőség szempontjából az egyik legproblematikusabb térség Ambrózfalva környezete (1. ábra). Az utóbbi 10-12 évben Ambrózfalván, Nagyéren és Pitvaroson végeztünk vízkutatást annak tisztázására, hogy a felszín közelében a Maros törmelékkúp kedvező készletei jelen vannak-e. Nagyéren 30-50 m közölt igen kedvező, szerves bomlástermékekben szegény vízadószintet tártunk fel és láttuk el termelőkúttal. Noha a 30-100 m közötti mélységszakaszban a vízminőség Pitvaroson és Ambrózfalván is kedvezőbb, mint a mélyebb szintekben, egyértelműsíthető, hogy a nagyéri szint a megyehatáron belül csak Nagyér szűkebb környezetére korlátozódik. Az északkeleti területen Nagytőke, Cserebökény, Eperjes térségében (7. ábra) végzett rétegpróbák és kismélységű fúrások azt jelzik, hogy a vízminőség - legalábbis a szervesanyagot illetően - itt a szóbajöhető mélység közben homogén. Felvetődik a kérdés, hogy az egyes térségekben a felszín alatti készletek minősége mennyire állandó? Nem célunk itt most a felszín alatti vízforgalom témakörét elemezni, de néhány gondolatot azonban szükséges hangsúlyozni: - A régióban az eredeti nyomásviszonyok azt sugallják, hogy a rétegvizet - a felszínközeli tartományban - a Tisza csapolta meg; - A mesterséges vízkivételek ezt a helyzetet érdemben nem módosították, mivel a nagy vízművek - Csongrád, Szentes, Hódmezővásárhely, Szeged, de lényegében még Makó is - ebben a depressziós térben vannak; - A vízkivétel nagysága ma már meghaladja a természetes vízforgalom mértékét. A tapasztalatok és az azzal összhangban levő hidraulikai vizsgálatok szerint a vízkivétel nagyságának növelése növeli a depressziót, de annak súlypontja lényegében nem változik.