Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Szesztay Károly: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási és hidrológiai vonatkozásai

262 Szeszt ay Károly 12. ábra. A Föld tényleges és a planetáris adottságok szerint kialaktdható szélsőséges léghőmérsékletei (Lovelock 1987, Budyko 1985) Fig. 12. Possible extreme air temperatures as defined by the actual and planetary conditions of Earth Bild 12 Extreme Lufttemperaturen der Erde: tatsächliche und nach den planetaren Gegebenheiten mögliche Werte közvetítésével töltik be szabályozó szerepüket. Ezek közül földtörténeti szempontból az élővilágnak és (jégkorszakok időszakában) а forgástengely helyzetének, az éghajlat jelene és jövője szempontjából pedig az emberi tevékenységnek van döntő szerepük (Mészáros 1981, Budyko-Ronov-Jansin 1985, Clark-Munn 1986). A talajok a bioszféra részeként, a Föld belsejének rádioaktív hőtermelése (amely a fejlődés kezdeti szakaszaiban a mainál sokszorosan intenzívebb volt) pedig a kőzetképződés és a vulkánikus tevékenység során a légkörbe jutó széndioxid mennyiségének szabályozásával válik az éghajlati folyamatok külső szabályozójává. Földtörténeti időléptékben éghajlatszabályozó tényező maga a napsugárzás is, amelyik bolygónk kialakulásakor (mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt) a mainál mintegy 25-60%-kal gyengébb volt (Budyko 1982). A Föld éghajlatának a 4,5 évmilliárdos fejlődés alatti meglepően szoros (mindvégig mintegy 15 °C-nyi határok között maradó) stabilitása lényegében annak köszönhető, hogy a fokozatosan erősödő napsugárzás hatását a fokozatosan gyengülő üvegházhatás közelítően mindig egyensúlyozni tudta (12. ábra). A 12. ábrán feltüntettük a szélsőségesen nagy üvegházhatás (a Vénuszéhoz hasonló), illetve üvegházhatás nélküli (a Marséhoz hasonló) stabil éghajlati szélsőségek vonalait is, figyelembe véve a Nap sugárzási állandójának fokozatos növekedését (Budyko 1982, Lovelock 1987). A légköri vízkörforgás mindkét szabályozó eszközzel (az albedó értékén keresztül és üvegház gázként), továbbá a térszíni párolgást és a légköri csapadék képződést kísérő halmazállapot változással is szabályozza bolygónk éghajlatát. A planetáris és a térszíni albedo értékének változásaiban a víz, a felhőképződés, valamint a hótakaró és a talajnedvesség útján tölt be jelentékeny szerepet. A légköri üvegházhatást a páratartalom változásai mintegy kétszeresen felerősítik. Az elpárolgás igen jelentékenyen hűti a térszínt, a csapadék képződés pedig a térszíntől elvettel globálisan és átlagosan pontosan megegyező „fűtést" jelent a troposzféra felsőbb rétegeiben. 3.1. A vízkörforgás és az éghajlat alakulása