Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)
3-4. füzet - Szesztay Károly: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási és hidrológiai vonatkozásai
260 Szeszt ay Károly 10. ábra. A táj-ökológiai rendszerek fejlődési ciklusának jellemző szakaszai (Holling 1986) Fig. 10. Characteristic phases of the development cycle of landscape-ecological systems Bild 10. Typische Abschnitte des Entwicklungszyklus der landschaftsökologischen Systems - A növekedési szakaszt végül az élettérhez hosszú időtartamban legjobban alkalmazkodni tudó („K" stratégiájú) élőszervezetek lassú, de biztos térhódítását hozó konszolidációs szakasz váltja fel, amely esetenként (ha az élettér tényezők megfelelően stabilak és tartósak) a klimax állapot elérésével teljesedik ki ( Holling 1986). A négy fejlődési szakasznak a 10. ábra szerinti elrendezése egyrészről rámutat a rendszerben raktározódott készletek nagyságára és a rendszeren belüli szervezettség szintjére, másrészről a nyolcas alakú összekapcsolás jelzi a ciklus gyorsuló (ritkább nyilak), illetve lassuló (sűrűbb nyilak) fázisait. 3. Éghajlati tényezők és folyamatok Az időjárás és az éghajlat alakulása a napsugárzás visszaverésén, elnyelésén és kisugárzásán alapuló hőháztartási folyamat, amelyben a légkör és a térszín vízviszonyai számos tényezővel szorosan összefonódva fontos kiegyenlítő és szabályozó szerepet töltenek be. Ezeket a szabályozó tényezőket eredetük és az éghajlati folyamatokhoz történő kapcsolódásuk helye, illetve módozata szerint öt főbb csoportba lehet sorolni (11. ábra). Elsőként kell említeni a szabályozó tényező között a bolygót (vagy holdat) körülvevő légkört. Ha valamely égitestnek nincs légköre (mint például a mi Holdunknak, vagy a Nap-közeli kicsiny bolygó-társunknak a Merkúrnak), az időjárás és az éghajlat tisztán sugárzási (visszaverődési, elnyelési és kisugárzási) folyamattá egyszerűsödik. Ilyenkor az erre vonatkozó fizikai egyenletekből (a Stefan-Bolzman képletből) az éghajlat alakulása lényegében egyetlen térszíni mutató, a planetáris albedo alapján rekonstruálható. A légkört kialakítani és megtartani képes nagyobb bolygók éghajlatában fontos szerepe van a légnemű burkot alkotó molekulák és atomok sugárzási tulajdonságaitól függő 1VK 91310]