Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Szesztay Károly: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási és hidrológiai vonatkozásai

Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási és hidrológiai vonatkozásai 249 (8) Háztartási és lakóhelyi vízhasználatok; A víz mint ipari rendszerek hűtési, szállítási és technológiai közege; Mezőgazdasági, legelögazdálkodási és erdészeti csapadék hasznosítás és öntözés; Bányászati és közlekedési vízhasználat és vízrendezés. (9) Vízföldrajzi adottság mint település hálózati és terület használati tényező; A víz szerepe a társadalmi csoportok és intézmények közötti érdek helyzetek (konfliktusok és közös előnyök) kialakulásában. (10) Árterek folyótorkolatok és más vízi tájak életmód alakító hatása; Vízi és vízparti üdülés; Vízi tájak kulturális és idegenforgalmi értéke; A vízföldrajzi és vízjárási adottságok szerepe a közigazgatási és gazdasági intézmények kialakulásában. (11) A víz és a vízi tájak esztétikai értéke; A vízi táj mint a szülőföld és történeti tudat tényezője. rendszerének fentebbi bizonytalanságai. Minthogy a víz mind az éghajlat alakulásában, mind a járulékos hatások közvetítésében fontos szerepet játszik, várhatóan rövidesen sor fog kerülni a vízgazdálkodás fogalmának és feladatkörének az eddiginél tágabbkörű, a víz társadalmilag jelentős tulajdonságaiból kiinduló átalakítására, ami felé hazánkban a harmadik Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVH 1984/a) és az ezt követő vízgazdálkodás- és környezetpolitikai tanulmányok (Orlóci et al. 1987, KonkolyOrlóci 1989) már megtették a kezdeti lépéseket. 1.2. A bizonytalanságok kezelésének informatikai alapjai A vízgazdálkodás (és a vízvédelem) jövőjét ma még világszerte túlnyomórészt „sötét foltokat" jelentő bizonytalanságok terhelik. A válsághelyzetek csökkentéséhez és kezelhetővé tételéhez ezeket a sötét foltokat mielőbb okaikban és következményeikben feltárt kockázati tényezőkké kell átalakítani. A vízgazdálkodást illetően ez azt jelenti, hogy a túlnyomórészt műszaki tartalmú és magának a vízügyi ágazatnak szóló hosszútávú kerettervezést olyan vízügyi informatikai infrastruktúra (szemléletmód, kutatási módszertan, adatbázis, oktatási rendszer és közvélemény tájékoztatás) fokozatos kiépítésével kell kiegészíteni, amelyből bármely gazdasági ágazat, igazgatási intézmény és társadalmi csoport tájékozódhat a vízzel és a vízi környezettel kapcsolatos elgondolások megvalósításának vízügyi előfeltételeiről és következményeiről (Orlóci-Szesztay 1984/a). Az ilyen elvi alapokból kiinduló, nyitott rendszerű és analitikus irányzatú jövő-tanulmányok társadalmi-gazdasági megalapozásában le kell mondani a korábbi hosszútávú vízgazdálkodási tervezésnek arról a kiinduló törekvéséről, illetve elvárásáról, hogy a víz és a vízügyi szolgáltatások iránti igények főbb összetevőinek alakulását több évtizedre előre a legvalószínűbb értékek minél szűkebb és minél részletesebb körülhatárolásával lehessen jellemezni: ehelyett - az ENSz Vízügyi Világkonferencia tárgykörbeli alapozó tanulmányának (United Nations 1976) valamint a legutóbbi hazai Keretterv összefoglaló kötetének (OVH 1984/b) megállapításaival összhangban - arra célszerű törekedni, hogy a hosszabb távlatban reálisan feltételezhető társadalmi, gazdasági és műszaki fejlődés minél tágabb sávjára és minél sokrétűbb alternatív jövőjére vonatkozóan történjen meg a vízügyi előfeltételek és következmények tájékoztató jellegű feltárása. Ugyanakkor a piaci mechanizmus és a tulajdonosi jogvédelem szabályozó szerepének pótlására fokozódó mértékben támaszkodni lehet és kell az USA-ban, Svédországban és más jóléti demokráciákban az érdekeltek bevonásával (Creighton-Priscoli-Diinning 1983) és az érdekkonfliktusok kezelésével (Moore-Adams-Creighton 1987) valamint a víz társadalmi tudatának szerepével