Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci István: Széchenyi programtervezői munkálkodása és a vízgazdálkodás tervezése

224 Orlóci István - ki kell alakítani azt a folyamatosan fejlesztendő modellt, amelyben követhetők a beavatkozások hatásai és az externalitások, és amely alapul szolgál az egyensúlyt fenntartó szabályozások vagy irányítások tervezéséhez. A vízföldrajzi adottságok és vízkészletek társadalmi jelentőségű tulajdonságainak lényegileg elkülönülő csoportjait, valamint ezek egyes elemeit, továbbá mérésük és értékelésük lehetőségét a (Szesztay Károllyal közösen szerkesztett) III. táblázat mutatja be. AIV. táblázat a vízföldrajzi adottságok és a hidrológiai folyamatokat befolyásoló tevékenységek hatásmechanizmusának tudományos modellre utaló vázlata, amiből azt kell kiemelni, hogy vízháztartási és vízminőségi viszonyaink változásaiban ma már meghatározó szerepe van a területhasználatok nem tervezett - nem szándékolt - hatásainak Az V. táblázat a vízgazdálkodás tényezőire, valamint tagoltságukra utal. Ebből a döntési kritériumot, a gazdálkodás hatékonyságának feltételét emelem ki, ami rávilágít a vízkészletekkel történő pazarlás lényegi okára, arra, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint a vízgazdálkodás eredményességének értékelésében nem szerepel a vízkészlet társadalmi jelentőségű értékváltozása. 6. A tervezés feladata Ma a vízgazdálkodás tervezésének nélkülözhetetlen feltétele a három súlyponti feladatot (nyilvántartás, értékelési rendszer, modell) ellátó egységes informatikai rendszer. Széchenyi amellett, hogy közvetlenül is kiemelte - mai kifejezéssel élve - a feltételek integrált és interdiszciplináris elemzésének fontosságát, programja egészében és részleteiben is tükrözi a rendszerelvű megalapozottságot. Széchenyi István eszmerendszere nagy segítséget ad a vízgazdálkodás mai tervezési feladatainak megfogalmazásához is. A víz iránti igények és a vízkészletek össztársadalmi érdekű, tartós összhangja érdekében ugyanis olyan intézkedéseket kell kimunkálni, amelyek révén - az ország vízkészleteinek a különféle használati célok szerinti elosztása és a víz iránti igények kielégítése a társadalmi értékrenddel arányos lesz; - a vízháztartás szabályozása a gazdaságpolitikai célokkal arányosan teremti meg az életkörülmények javításának és a jövőbeni szükségletek kielégítésének lehetőségét; - a gazdasági tevékenységek szabályozásában érvényesülnek az ország vízkincséhez fűződő távlati érdekek-, - az ország külpolitikájában - jelenkori „környülállásunk"-nak megfelelően - figyelmet kapnak és az országokat összekötő tényezőkké válnak az országhatárok által megosztott vízgyűjtő területekre vonatkozó vízgazdálkodási szempontok. A rendszer tervező Széchenyi egységbe kapcsolta az ország felemelkedését meghatározó sokféle és nagyszámú feltételt. Eszmerendszerének azonban nemcsak egésze, de számos részlete is figyelmet érdemel. A nagy „methodikus" hagyatékát felelevenítve tisztelettel emlékezem azokra az „egyesekre" - többek között Vedres Istvánra, Beszédes Józsefre és Huszár Mátyásra - akik a vízgazdálkodási „részeket merítették ki tökéletesen". ***