Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci István: Széchenyi programtervezői munkálkodása és a vízgazdálkodás tervezése

220 Orlóci István len feltétele az adott vízháztartási viszonyok módosítása volt. Ma éppen ellenkezőleg - a természetes folyamatok fenntartása a társadalmi követelmény. Az elmúlt másfél évszázad technológiai fejlődésének és az életmódbeli változásoknak a következtében számottevően bővült a vízkészletek társadalmi jelentőségű tulajdonságainak köre, és kialakult a készletek korlátozottságából eredő újabb konfliktus. Napjainkban pedig - lényegében ugyanezen okokból - új, nem várt globális konfliktus alakult ki a természeti környezet - és jelentős részben a vízkészletek minőségéhez kapcsolódva. Ez abban jelentkezik, hogy általában a gazdaság - és ezen belül a vízgazdálkodás is - miközben egyre fejletebb technológiákkal törekszik az anyagi és biztonsági szükségletek kielégítésére, növekvő kiterjedésben és tartósan módosítja a természetes vízháztartási, vízminőségi, valamint az ökológiai viszonyokat. A vízkészletek robbanásszerűen bekövetkezett minőségi romlása és a természet más egyidejű sérelme miatt különösen a környezetet láthatóan érő beavatkozások a társadalom erősödő ellenérzését váltják ki. Ebben a konfliktus-folyamatban nem elsősorban a mai vélt vagy tényleges károknak, hanem sokkal inkább - tudományunk korlátozottságából eredően - a jövőbeli következményeket illető bizonytalanságnak van gerjesztő szerepe. A vízgazdálkodási konfliktus forrása végső soron a víz természeti egysége és a gazdálkodás, valamint az igazgatás tagoltsága, megosztottsága miatti ellentmondásban jelölhető meg. Nevezetesen arról van szó, hogy a víz iránti - sokféle és érdekkörök szerint eltérő - szükségletek kielégítését szolgáló beavatkozások az egységes vízkörforgalomban halmozódó hatásukkal egyfelől ökológiai rendszerváltást idéznek elő, másfelől a víz hatásközvetítő tulajdonsága révén bizonytalanságot, kockázatot okoznak másoknak. A gazdálkodásban és az életkörülményekben növekszik az externalitások jelentősége, amelyeket sem a gazdasági törvények, sem az igazgatási szabályok nem tudtak érdemben korlátozni. 5. Időszerű feladatok A mai világ vízgazdálkodási világképe igen sokszínű. Az ökológiai rendszer stabilitásának megbomlásából és az externális hatásokból eredő konfliktus azonban valamennyi országnak közös - bár tartalmában és feltételeiben igen különböző -, súlyponti problémája. Az előttünk járók helyzete példaszerűen bizonyítja, hogy a konfliktus kezelését és a probléma megoldását elsősorban nem pénz, hatalom vagy technológiai hiány korlátozza. A nehézség a tudomány hiányosságaiból, az igazgatási intézmények tagoltságából, valamint a gazdálkodás szűk értékrendszeréből ered. Ahhoz, hogy ezeken változtassunk, először három súlyponti feladatot kell megoldani: - ki kell alakítani a vízföldrajzi adottságok és vízkészletek társadalmi jelentőségű tulajdonságainak, valamint azok igénybevételének és szabályozásának teljeskörű és egységes nyilvántartását, - meg kell alkotni a vízkészletek olyan értékelési rendszerét, amely alkalmas a különböző érdekek egységes mérlegelésére és azon keresztül a gazdálkodási döntések irányítására,