Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci István: Széchenyi programtervezői munkálkodása és a vízgazdálkodás tervezése

218 Orlóci István VII. A honi lónevelésnek... előmozdítása. VIII. Mindazon vizek szabályozása, amelyek honunkat disztelenitik, s amelyek privát társaságok által teljességgel el nem rendezhetők. „... Vizeinket pedig ugy kell elrendelni, hogy ne rontassék el mit a természet alkotott" IX. Megfizetése annak, mivel tartozunk. X. Ápolása minden kezdetinek, és annál inkább valami már fennállónak, minek sikere országos haszon vagy nemzeti disz volna ... (Béga és Ferencz csatorna, Muzeum, magyar szinház stb.)" Az eszmerendszernek szerves része a vízgazdálkodás, és logikus folyománya a Tisza-völgy rendezését illető „Eszmetöredékek". Széchenyi rendszerelemző felfogása iránymutatóvá vált a magyar vízgazdálkodás tervezésében. E vonatkozásban is gazdag örökségünkből példaként ragadom ki Kvassay Jenő máig érvényesülő intézmény-fejlesztési programját, az 1908. évi vízügyi beruházási törvényt, vagy Sajó Elemér Emlékiratát, és utalok a világ számos országában korunkban készült vízgazdálkodási programokra, kerettervekre, amelyek a „metodikus" Széchenyi nemzetközileg is úttörő nagyságát igazolják. 3.2. Módszertani feltételek Nem lepne meg, és nem is utasítanám vissza, ha erre valaki azt mondaná, hogy a rendszertervező Széchenyire hivatkozás csak a vízügy és a kerettervek apológiája. Nem utasítanám vissza, mert „a való csak kölcsönös vitatás által fejlődhetik egész világosságra..." - de - „... oly ellenzés, amely a tárgy ismerete előtt határoztatott el, ... soha nem idézheti fel az igazságot" „... Mielőtt elvetnénk és gúnyolnánk, amihez nem igen értünk, vizsgálódjunk inkább... „...De ne feledjük, elsősorban tennünk kell, ... nehogy kifogyjunk az időből... " „Együttmunkálkodásra... csak zsarnoki erő vagy egészséges közértelem bírhat... ", és „ha nem akarunk veszíteni a közvéleményben - melyre fölöttébb nagy szükségünk van -, okvetlenül vele kell haladni, és elébe vágni..." Hogyan? Miként? védekezve, magyarázkodva sohasem lehet előre jutni. A némának pedig anyja sem érti szavát. Hívjuk segítségül ismét Széchenyit: ,.Minden változásra - legyen az a legjózanabb is - valami zavar következik, minden rendetlenebbül forog..., és akik előre kombinálni nem tudnak, megijednek és magokat a régi helyzetekben még jobban leszegzik". Napjaink rendszerváltásában lényegében a másfél évszázaddal korábban megfogalmazott szándék munkál: ,jiogy midőn Európának..., a civilizált világnak népei elérték már tetőpontjukat, a magyar népnek csak most derül hajnala..." arra, hogy létrehozza racionális gazdaságát, és jólétben, biztonságban élő polgárrá váljon minden egyede. A tanács, mely szerint cselekednünk kell: ,.Mindenek előtt nem kellene a dolgot puszta véletlennek átengedni és pillanatnyi hevenyzések szerint cselekedni, mint az nálunk magyaroknál még a legmélyebben életbe ható dolgoknál is oly mindennapi, hanem munkásságunkat okokra állítva, kimerített terv szerint volna célszerű elrendelnünk". „...az eszme... alkalmazása - azonban - nem oly könnyű, mint annak javaslása..." Egy kimerítő ter\' sok bölcsességet kíván, amelynek anyja a tapasztalás. ,J)e - az Istenért - ne zavarjuk össze a régi nagyságot a mai tudományokkal... "! És céliránytalan és káros volna Magyarországban egy merő angol gazdaságot folytatni...", „...