Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Mosonyi Emil: Vásárhelyi Pál, Széchenyi István vízgazdálkodási terveinek megvalósítása

Vásárhelyi Pál, Széchenyi István vízgazdálkodási ter\'einek megvalósítója 213 Engedjék meg, hogy a logikailag és morálisan el nem fogadható kritika jellemzésére elmondjam azt a hasonlatot, amelyet az 1983-ban, a karlsruhei városháza dísztermében, a Baden-Würtemberg állam hidrológiai szolgálatának 100-éves évfordulójára rendezett jubileumi díszülésen tartott beszédeiben, Johan Gottfried Tulla, a Rajna-szabályozás alkotója (tehát Vásárhelyi Pál német szak- és sors-társa) érdemeinek méltatásakor mondottam: Egy apa sétál a kisfiával a megáradt Rajna partján. A gyerek véletlenül bezuhan a vízbe, s az ár elsodorja. Egy arra járó fiatalember utánaugrik s élete kockáztatásával kimenti. Amikor azonban sértetlenül visszaviszi a fiút apjához - az arculvágja. „De hát miért ütött meg - hiszen kimentettem a fiát!" mondja meglepetten a fiatalember. „Őt igen" - válaszol az apa - „de a sapkáját azt veszni hagyta!" Ez a hasonlat illik Tulla és Vásárhelyi tevékenységére egyaránt. Tagadhatatlan, hogy a tudomány és a technika legújabb vívmányainak ismeretében, továbbá a környezetvédelemnek a legutóbbi évtizedekben felismert és feltétlenül jogosult követelményei figyelembevételével, egyes részleteiben kisebb - s hangsúlyozom: csak kisebb - korrekciókkal módosítani lehetne Vásárhelyi elgondolását. így például, helyenként a töltések vonalvezetésében, a mederszabályozás geometriájában, az átvágások kialakításában lehetne csekély eltéréseket javasolni a Vásárhelyi-íéle, illetőleg a megvalósított szabályozással szemben. De ismétlem, hogy ezek a terv egységes koncepciója szempontjából nem lényegesek. Ezek azok a sapkák, amelyeket az életmentőtől a víz árja elragadott, mert ő az áramlástanban nem volt még olyan járatos mint mi, s az ökológiai és a környezetvédelem szószólói még nem éltek, hogy tanácsot adjanak neki. Kinek jutna eszébe Semmelweis Ignácot és korának más kitűnő orvosát megvádolni, hogy műtéteik sikeresebbek lettek volna, ha nem mulaszották volna el a penicillin, vibramicin, vagy más hatásos antibiotikum alkalmazását. Tiltakoznom kell azoknak a felelőtlen álmodozóknak a képzelgései ellen, akik az ártérben való romantikus pákászás, vagy a zsombékokban lehetséges róka- és farkas szaporítás érdekében feláldoznák számtalan Tisza-völgyi település, falvak és városok lakosságának élet- és vagyonbiztonságát, nem beszélve az árvíz-elöntéssel sújtott területeken a mezőgazdaság és ipar veszteségeiről, a közlekedés akadályoztatásáról. A jószándékú, becsületes nép félrevezetése, a közvélemény megtévesztése az emberiség történetének minden korában súlyos következményekkel járt; politikai téren háborúkba és országok összeomlásába, nemzetek lezüllésébe torkollott. Számos ilyen katasztrófának voltunk résztvevői az utóbbi évtizedekben és vagyunk éppen most is szemtanúi. A dezinformáció és az objektív viták megakadályozása - a tudomány és a gyakorlati alkalmazás bármely területén - a fejlődésben megtorpanást, visszamaradást, s végül is súlyos gazdasági károkat okozhat, nem beszélve arról az erkölcsi veszteségről, ami az igazság elhallgatásából származik. De a kár más is lehet, amint azt Vásárhelyi halálának a története is bizonyítja. És most, amikor Széchenyi Istvánnak a messze jövőbe tekintő, az ország fejlődésre sorsdöntő vízgazdálkodási irányelveit áttekintettük és Vásárhelyi Pálnak, a népéhez hű, képzett tudósnak és mérnöknek az életútját végigkísértük, akkor vonjuk le magunk számára a tanulságokat. A tanulság egy kényes kérdés volt mindig az emberiség történetében. Erre példa az alábbi eset: Egyszer, már nagyon régen egy színielőadás végén a főszereplő szín-