Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

196 Dikkeh M., Csepregi T. és Karácsony J. (L), valamint a növénytakaró aerodinamikai ellenállásától (V). Az éghajlati tényező (C) alapvetően a szélsebesség és a talajnedvesség tartalom függvénye. Az elméletből és a gyakorlati tapasztalatokból következik, hogy a nagyobb talajnedvesség jelenléte csökkentheti, sőt teljesen meg is akadályozhatja a szél kártételét. Az igen figyelemre méltó védőhatás több közvetlen és közvetett okra vezethető vissza. A közvetlen okok között meghatározó, hogy megfelelő talajnedvesség esetén nagyobb a talajszemcséket összetartó kohéziós erő. A talaj nedvességtartalmának egy része ugyanis a talajrészecskék felületén abszorbeálódik A szélnek nedves talajon, - hogy eróziót váltson ki - le kell győznie a szemcsék kohéziós erejét is. A vonzás a talajrészecskéket körülvevő vízmolekulákon keresztül áll fenn. Minél nagyobb a higroszkóposság minél vastagabb a vízburok, annál nagyobb a vonzóerő a részecskék között. Közvetlen védőhatást fejt ki a csapadék, vagy öntözés hatására átnedvesedett, majd kiszáradt talaj felszínén kialakuló, többé-kevésbé állékony kéreg, amely a kedvezőtlen szélhatás kártételét bizonyos mértékig csökkentheti. Az átnedvesedő feltalajban az iszap- és agyag-frakciók térfogattömegük és nagyságuk szerint átrendeződnek, a felszínre kerülnek. Száradáskor a talajrészecskéket körülvevő vízhártya zsugorodik, aminek következtében a szemcsék összetapadnak, cementálódnak. A talajra hulló eső és öntözővíz mechanikai hatása, cseppenergiája tovább fokozza a részecskék tömörítését. Széleróziónak különösen kitett laza talajokon - főként kisebb futóesők után lencsényi, kráterszerű kérgek képződnek, amelyek nedves állapotban igen jól védenek a szélerózióval szemben. Borsy (1974) szerint az így kialakult védőhatás meglehetősen rövid élettartamú, laza futóhomoknál az eső befejeződése után már néhány perc elteltével megindulhat a homokmozgás. A nedves talaj kiszáradása folyamán fellépő cementáló hatás nemcsak a felszíni kéreg kialakulásával véd, hanem szerepet játszik a művelés által képződött morzsás szerkezet stabilitásában is. Az öntözés vagy csapadék hatására kialakuló felszíni kéreg tartóssága a talaj só és mésztartalmától is függ. A talaj nedvességtartalmának változása közvetett hatású is lehet a szélerózió kapcsán. Megfelelő talajnedvesség esetén az elvetett magvak gyorsabban csíráznak és kelnek, a kikelt növények intenzíven fejlődnek. A sűrű, egészséges, jól beállt növényállomány - nagy aerodinamikai ellenállásával - lényegesen tompíthatja a felszín közeli szélsebességet. Kedvező sorirányítás mellett a növényzet védőhatása rendkívül kedvező. Nedves talajban nagyobb a mikrobiális aktivitás, gyorsabb a szerves anyagok lebomlása és humifikációja. A humuszban gazdagabb talaj - a humusz ragasztó hatása révén - jobban ellenáll a szél kártételének. Kedvező talajnedvesség esetén a talaj-előkészítési munkák megfelelő időben és minőségben végezhetők, ami szintén lényeges eleme a szélerózió elleni hatékony és költségtakarékos védelemnek. A jó minőségű talajmunka elősegíti a talajnedvesség megőrzését, csökkenti a talaj párolgását, másrészt a szél károsító hatását csökkentő felszíni érdességet eredményez. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszékének keretében működő széleróziós munkacsoport 1990-ben Debrecenben a Kossuth Lajos Tudomány Egyetemen szélcsatornás kísérleteket állított be a talajnedvesség védőhatásá-