Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Az üledékkotrás technológiájának meghatározása 189 1. Mintavétel A Keszthelyi-medence 31 pontján 0,20-0,25 m-es üledékkorongokat vettünk Hargrave-mintavevővel (3. ábra). Az üledékkorongokat a laboratóriumban 0,05 m-es részmintákra osztottuk. A részmintákból a kékalgaspórák mennyiségét folyékony Allen-táptalajon (20-24°C, fénytermosztát) határhígításos eljárással határoztuk meg (Gorzó 1985). A víztartalmat 105°C-on történt szárítás után, az összfoszfor-tartalmat a szárított minták savas roncsolása után mértük. 2. A heterocisztás kékalgák spóraszáma A Keszthelyi-medence üledékében (//. táblázat) a vizsgált üledékmintákban 6 faj spóráját tudtuk rendszeresen kimutatni. A legtöbb helyen és a legnagyobb mennyiségben (КЯ-Ю

3 db cm 3) az A. raciborskii és az A aphanizomenoides spórája fordult eló (1-3., 9-19. és 24-31 mintavételi helyek). Kevesebb helyen az A. flosaquae és az A spiroides spórája dominált (4-8., 17-19. és 22. mvh.). Spóramentes üledéket csak néhány helyen (Zala-csóva) találtunk (20., 21. és 23. mvh). Az üledékminták a spórák mennyisége alapján is csoportosíthatók. A felső 0,05 m-es üledékrétegben 10

3 cm 3 feletti spóraszámot találtunk a minták többségében (1-3., 9-16. és 24-31. mvh). 10

3 cm 3 alatti spóraszám csak kevés mintára volt jellemző (4-8. és 17-23. mvh). A spóraszám a mélység függvényében is változott. Ott ahol az üledékfelszínen (0-0,05 m) nagy spóraszám fordult elő, az alsóbb rétegekben (0,20 m) is találtunk néhányat, ahol már a felszínen is kevés volt, ott a 0,05-0,10 m-es szelvényben egy sem fordult elő. Az eredmények alapján megállapítható, hogy csak az 1-3., a 9-16. és a 24—31. mintavételi helyek által reprezentált területeken és csak 0,15-0,20 cm mélységben érdemes az üledéket eltávolítani (3. ábra). Lényeges az üledék eltávolításának sebessége, mert újabb vízvirágzás esetén a már kotort területek ismételten fertőződhetnek. 3. Az összesfoszfor-tartalom Az összesfoszfor-tartalom a felső 0,05 m-es üledékrétegben 240-870 pg • g 1 között változott (III. táblázat). A legnagyobb értékeket az 1-3., a 9-20. és a 24-31. mintavételi helyeken mértünk. Ezeken a helyeken az összesfoszfor-tartalom a mélyebb rétegekben (0,15-0,20 m) már felére (220-480 pg g ') csökken. Viszonylag kisebb (240-670 pg • g

1) és a mélységgel alig csökkenő (230-470 pg • g ') összesfoszfor tartalmat a 4-8. és a 21-23. mintavételi helyeken találtunk. Az összesfoszfor-tartalomhoz hasonlóan változott az üledék víztartalma (IV. táblázat). Az 1-3., a 9-21. és a 24-31. mintavételi helyeken az üledékben 60% feletti és a mélységgel csökkenő víztartalmat, a 4-8. és a 22. mintavételi helyeken pedig 60% alatti és az üledék mélységével alig változó víztartalmat mértünk. Az eredmények alapján csak a felső 0,05 m-es, nagy összesfoszfor és víz tartalmú rétegek (1-3., 9-20. és 24-31. mintavételi helyek) lekotrása javasolható (3. ábra). A felső 0,15-0,20 m-es réteg eltávolítása után egy jóval kisebb összfoszfor tartalmú üledékfelszínt kapunk. Mélyebb kotrásnak nincs értelme, mert az összesfoszfor-tartalom lefele már nem változik.