Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

1. füzet - Bratán Mária: A Velencei-tó 1989. évi vízgazdálkodása

A Velencei-tó 1989. évi vízgazdálkodása 23 1. ábra. A Velencei-tó vízgyűjtője és mérőrendszere Fig. 1. The drainage basin and monitoring network of Lake Velence Bild 1. Einzugsgebiet und Meßsystem des Velence-Sees Рис. 1. Водосбор у иммерутельная система озера Беленце lított mérlegekben a tótól távolabb eső, nagyobb csapadékú állomások adatai is szerepeltek, másrészt ez az időszak egyébként is szárazabb éveket tartalmazott. A tó táplálása az 1971-87 időszakban 2-300 mm-rel csökkent az 1961-70. évi átlaghoz képest (.Bárányi 1973), pedig a hozzáfolyás adatokban a tározók vízpótlását is szerepeltettük. Ha csak a tó természetes hozzáfolyásait és a csapadék-táplálást vetjük össze a párolgással, azaz a tó természetes készletváltozásait tekintjük, azt mutatja a vízháztartási mérleg, hogy a tó nem maradhatott volna fenn a tározók tápvize nélkül. Az utóbbi időszakban egyre nőtt a kivett vízmennyiség. A vízhasználatok hatása a vízmérleg egyik legkritikusabb eleme. A dinnyési halastavak már 1962 óta üzemelnek, bővítésük a hetvenes évekre esik. A vízmérlegekben a csökkentett hozzáfolyás jelzi az öntözésre és hal tenyésztés re felhasznált mennyiséget. A hozzáfolyás értékében az utóbbi években bekövetkezett nagymértékű (mintegy 100 mm) csökkenés részben a vízhasználatoknak tulajdonítható. Vízelvonást feltételezhetünk bányászati hatásra is, de a hozzáfolyás csökkenés jelentős része a szárazabb időjárási időszak következménye. Szabályos hibát okoz a hozzáfolyás csökkenésének egy másik jellemzője, hogy az utóbbi időszakban a Császár-víznek a Kőrakás pusztánál észlelt hozama mintegy 30 %-kal kisebb az 1961-70 között Kisfalud pusztánál (torkolat) mért átlagos hozamnál.