Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Major Gábor-Major Pál-Vargay Zoltán: A Duna-Tisza közi hátság lefolyási viszonyainak hatása a talajvízszint változására

Vízügyi Közlemények, LXX1II. évfolyam 1991. évi 2 füzet A DUNA-TISZA KÖZI HÁTSÁG LEFOLYÁSI VISZONYAINAK HATÁSA A TALAJVÍZSZINT VÁLTOZÁSÁRA MAJOR GÁBOR, MAJOR PÁL és VARGAY ZOLTÁN A Duna-Tisza közi Hátság területén tapasztalt talajvízszint-süllyedéssel először a VITUKI (1986) foglalkozott. A meglévő adatanyag birtokában választ kerestünk az akkor egyedül csak ezen a területen jelentkező regionális talajvízszint-süllyedés okaira. A területre vonatkozó geológiai, meteorológiai és hidrológiai adatok már feldolgozásra kerültek, viszont adatok hiányában nehezen volt érzékelhető a Duna-Tisza közi Hátság lefolyásviszonyainak hatása a talajvízállásra, tekintve, hogy a lefolyásra vonatkozó adatok nem álltak rendelkezésünkre. Az elmúlt időszakban többen annak a véleményüknek adtak hangot - megfelelő adatok, mérések, elemzések, vizsgálatok nélkül - hogy a „a Duna-Tisza közi Hátságon viszonylag sűrű belvízcsatorna-hálózat segítségével a vizek évtizedeken át tartó rendszeres elvezetése is hozzájárul, hogy a talajvízszint 1985-86-ban az eddig észlelt legalacsonyabb szintre süllyedt." (Scheuer-Horváth 1989). Napjainkban eléggé általános jelenség, hogy elsősorban környezetünkkel kapcsolatos jogos kétkedést, aggodalmakat, a káros jelenségek lehetőségét nem mint lehetőséget, de mint nyilvánvaló tényeket fogalmaznak meg, jóllehet ezeket az állításokat tényleges, a jelenség elemzésén alapuló vizsgálatok nem előzték meg. 1. A Duna-Tisza közi hátsági terület lefolyásviszonyai hatásának elemzése 1.1. A Hátság felszíni és felszín alatti lefolyásának megállapítása, becslése A talajvízszint-süllyedések az 1970-es évek közepétől voltak kimutathatók. Az ez előtti időszakban jellemzően az 1950-es évek közepétől a talajvízjárást egy kialakult egyensúlyi szint körüli ingadozások jellemezték (Major-Neppel 1988). A Hátság csatornahálózata már az 1970-es évek előtt is működött, hiszen jelenlegi kiépítettsége az 1940-es évekre tehető. Elöljáróban meg kell állapítanunk, hogy nehezen képzelhető el, hogy egy kiépített lecsapoló rendszer hatása csak 3 évtized múlva jelentkezik. Tudjuk, hogy a Duna-völgyifőcsatorna leszívó hatása már jóval előbb kimutatható volt, azonban ez a hatás inkább a Duna negyedkori árterületére, a Solti-síkságra és a kalocsai Sárközre terjedt ki, és a hátsági területek felé egy pár km-es sávon k/vül a Hátság talajvizeire hatást nem fejthetett ki. Ide kívánkozik, hogy megismételjük „Válasz Szodfridt István hozzászólására" c. vitaA kézirat érkezett: 1991. II. 27. Major Gábor old. mérnök, az Út-Vasúttervezö Vállalat (UVATERV, Budapest) mérnöke. Major Pál oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) ny. tud. főmunkatársa. Vargay Zoltán oki. mérnök, A VITUKI tud. főmunkatársa.