Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Nováky Béla: Az 1989/90. téli időszak hóviszonyai

140 Nováky Béla A változékonyság eredetét illetően, ugyancsak nem tekinthetjük rendhagyónak a szélsőségek 7-9 év körüli ismétlődési hajlamát. Számos természeti jelenség hasonló időléptékű ismétlődési hajlama a bibliai időktől jól ismert. Sokkal inkább kérdéses a trendek magyarázata, a felismert trendek stabilitása és jövőbeli alakulása. A felismert trendekkel óvatosan kell bánni, hiszen a trendvizsgálatok eredménye nem vonatkoztatható el a feldolgozott időszaktól, annak hosszától és kezdeti időpontjától. Jól megvilágítja ezt a következő példa. Szarvas állomáson a 32 éves időszak csökkenő irányzatot mutat a hótakarós napok száma és a legnagyobb hóvastagság vonatkozásában. Ha viszont a vizsgált időszakot leszűkítjük a Kékestetőn rendelkezésre álló időszakkal megegyező utolsó 19 évre, úgy mind a hótakarós napok számában, mind a legnagyobb hóvastagság idősorában kismértékű emelkedést tapasztalunk. Ugyancsak emelkedő irányzatú Farkasgyepű állomáson a legnagyobb hóvastagság idősora az utolsó 19 éves időszakot tekintve, és csupán az itt észlelt hótakarós napok számában kimutatható csökkenő tendencia ismétli meg a hosszabb 32 éves időszakra végzett vizsgálatok eredményét. A hótakarós napok számában és a legnagyobb hóvastagságban a 32 éves feldolgozott időszakra felismert csökkenő irányzat emberi tevékenységek hatásának aligha tulajdonítható. A hóészlelések közvetlen környezete minden esetben zavartalan és a két vizsgált állomás esetében ez a viszonylag tágabb környezetre is elmondható. Sokkal inkább mondhatjuk, hogy a hóviszonyok alakulása az éghajlatnak az adott időszakban megfigyelt változékonyságát követte. Feltételezhetjük, hogy az éghajlatunk változékonyságába az 1989/90 szokatlan tél is „belefér", amelyet ilymódon számunkra nem egyáltaláni bekövetkezte tesz rendhagyóvá, hanem az, hogy éppen a mi életéveinkben következett be. Egyetlen vonatkozásban marad meg a bizonytalanságunk, nevezetesen abban, hogy az éghajlatnak a hójellemzőkön keresztül megismert-felismert változékonysága kizárólagosan természeti okokkal magyarázható-e, vagy hozzájárulhatott-e ehhez az emberi tevékenységek által globális méretekben előidéz(het)ett éghajlatváltozások hatása is. Gyanúnkat különösen erősíti a hóidény hosszában a farkasgyepűi állomáson az 1980-as években ugrásszerűen jelentkező változás, ami óhatatlanul felveti bennünk, hogy ez a változás nem tekinthető-e egy éghajlatváltozás jelzésének. A gyanú erősítése avagy eloszlatása mindenképpen további vizsgálatot igényel, egyértelmű igazolást vagy cáfolatot pedig csak az elkövetkező évek hozhatnak. Csupán a felismert törvényszerűségek alapján nehéz bármiféle becslést adni a jövőre vonatkozóan. A véletlen szerepe a hójellemzők időbeli alakulásában magas általuk a hójellemzők szórásnégyzetének (változékonyságának) 45-90%-a magyarázható - és ez eleve korlátot szab az előrejelezhetőségnek. A 7-9 éves ismétlődési hajlam folytatásában nincs különösebb okunk kételkedni, annál inkább a 32 évre megismert irányzat további hasonló folytatódásában. Akárhogy is alakul a trend folytatódik a csökkenés, vagy emelkedővé válik - nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy elkövetkező években az 1989/90 hószegény, szinte teljesen hómentes tél ismétlődik meg és 1994-96 táján várható a hójellemzők helyi legnagyobb értékei. Célszerűnek látjuk a hójellemzők vizsgálatát a hóészlelő állomások szélesebb körére elvégezni, hogy lehetőség nyíljon országos értékelésre. * * *