Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Nováky Béla: Az 1989/90. téli időszak hóviszonyai

Az 1989/90 téli időszak hóviszonyai 137 2. A hótakarós napok száma Farkasgyepű állomáson a feldolgozott 32 évben a hótakarós napok száma (n) a láthatóan lerövidült hóidénynek megfelelően csökkent (2. ábra). A hótakarós napok számának kifejezett csökkenő tendenciája mellett az idősorban felismerhető a hótakarós napok szélsőségesen magas illetve alacsony számának mintegy 7-9 év körüli ismétlődési hajlama. A hótakarós napok számának idősora felbontható egy trend, egy periódusos és egy véletlen összetevőre az n = -1,121 + 70,68 - 24,11 cos 45í - 4,34 sin 45í + n

e, (d) (1) egyenletnek megfelelően, amelyben n

c - a véletlen összetevő, t - az idő és t = 1 - a feldolgozott időszak első (1958/59) tele. A maradéktag szétfejtés utáni n

e idősora 0 középértékű, autokorrelálatlan és lineáris trendet nem tartalmaz, „fehérzajszerű" folyamatnak tekinthető. A szórásanalízis szerint az adott feldolgozott időszakban a hótakarós napok számában mutatkozó változékonyság mintegy 14%-a a trenddel, 42%-a a periodicitással és 45%-a a véletlennel magyarázható. A hótakarós napok számának a trend és a periódusos összetevők összegével való közelítése jól illeszkedik az észlelt idősorra (2. ábra). Szarvason a hótakarós napok számának a feldolgozott időszakhoz tartozó 32 éves idősora szétfejthető - Farkasgyepű idősorához hasonlóan - egy lineáris trend, egy periódusos és egy véletlen összetevőre. A hótakarós napok száma kismértékű, tendenciaszerű csökkenést mutat. Az idősor közelíthető az n = -0,39f + 33,20 - 9,76 cos 45* - 6,85 sin 45í + n

e, (d) (2) egyenlettel. A hótakarós napok számának változékonyságát a trend 3%-ban, a periodicitás 19%-ban, a véletlen 78%-ban magyarázza. A szarvasi állomáson a véletlen szerepe nagyobb mint a farkasgyepűi állomáson és ez részben a síkvidéki területeken a hóészlelések alacsonyabb relatív megbízhatóságának tudható be. A kékestetői állomáson a hótakarós napok száma a feldolgozott időszakban kismértékű emelkedő irányzatot mutat (3. ábra). 3. A hótakaró legnagyobb vastagsága A legnagyobb hótakaró vastagság (d

n ma

x) időbeli alakulása 1959-90 között Farkasgyepű (4. ábra) és Szarvas állomásokon csökkenő, ugyanakkor Kékestetőn (3. ábra) pedig kismértékű emelkedő irányzatot mutat. A farkasgyepűi állomás 32 év adatainak idősorában - a hótakarós napok számára felrajzolt idősoréhoz hasonlóan, bár annál kevésbé kifejezetten - kirajzolódik a 7-9 éves periodicitási hajlam. Az idősor felbontható egy trend-, egy periódusos és egy véletlen összetevőre a dn max = -0,31/ + 37,10 - 12,34 cos 45í - 8,10 sin 45í + d

e (3) egyenletnek megfelelően, ahol d

n ma

> a hóidény legnagyobb hóvastagságát, d

e a maradékidősor véletlen tagja. Ez utóbbi, hasonlóan az n

e maradéktag viselkedéséhez,