Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)
2. füzet - Nováky Béla: Az 1989/90. téli időszak hóviszonyai
Vízügyi Közlemények, LXXIII. évfolyam 1991. évi 2 füzet AZ 1989/90 TÉLI IDŐSZAK HÓVISZONYAI DR. NOVÁKY BÉLA Hóviszonyok tekintetében az 1989/90 téli időszak rendhagyó volt. Az ország jelentős részén mérhető hó egyáltalán nem volt, és ez a hegyvidéki területeket éppúgy jellemezte, mint a síkvidéket. Az ország törzshálózat állomásai közül havat csak egyes, az észak-magyarországi középhegység (Bükk, Mátra) és a Dunazug-hegyvidék magasabban fekvő állomásain és az ország keleti határszéléhez közeli állomásokon (Vámospércs, Vámosoroszi, Biharugra) észleltek. A hótakarós napok száma azonban ezeken az állomásokon is alacsony, jóval az átlag alatti volt. Az 1989/90 évihez hasonló hószegény tél az utolsó mintegy három évtizedben nem fordult elő. Éppen ezen rendhagyósága miatt érdemes megvizsgálni, hogy az adott év hóviszonyai miként illeszkednek a hóviszonyoknak hosszabb időszakot jellemző alakulásába. A vizsgálatokban a hóviszonyok három jellemzőjére összeállított idősorok viselkedését elemeztük. A hójellemzők a következők voltak: - a hójelenség előfordulási időszakának kezdő és záró napja: az első és az utolsó mérhető hó dátuma; - a hójelenség előfordulási időszakának kezdő és záró napja között eltelt idő: a hóidény (T n, d); - a hóidényen belül a hótakarós napok száma (n,d); - a hóidényben észlelt legnagyobb hótakaró vastagság (d n max, mm). A hótakarós napok száma laza összefüggést mutat a hóidény hosszával, továbbá a legnagyobb hóvastagsággal: a hótakarós napok számával a hótakaró-vastagság is növekszik. Ez az összefüggés fizikailag is indokolt. Ugyanakkor egy hóidényen belül a hótakarós időszak - különösen az alacsonyabban fekvő állomásokon - többnyire nem egyetlen összefüggő időszak, hanem a felmelegedési és olvadási időszakokkal megszakított részidőszakok összege. Elsősorban ennek következtében a hótakarós napok száma és a hótakaró vastagsága közti kapcsolat csak igen laza. A vizsgálatokat három, a vízrajzi törzshálózatba tartozó észlelő állomásra végeztük. Két állomás, Farkasgyepú és Kékes a hegy- és dombvidéki területek hóviszonyait, Szarvas pedig a síkvidéki területek hóviszonyait jellemzi. A feldolgozott időszak Farkasgyepú és Szarvas esetében az 1958/59 telével kezdődő 32 év volt. Kékes esetében a vizsgálat 19 éves időszaka 1970/71 telével kezdődött. 1. A hóidény jellemzői A részletesebben vizsgált Farkasgyepú állomáson a feldolgozott 32 év első 23 évében az első hótakarós nap dátuma átlagosan november 25-ike, szélső esetben október 30-ika (1966), illetve december 20-ika (1979), az utolsó hótakarós nap A kézirat érkezett: 1990. III. 10. Dr. Nováky Béla oki. hidrológus mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) tudományos főmunkatársa.
