Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)
2. füzet - Pálfai Imre: Az 1990. évi aszály Magyarországon
Az 1990. évi aszály Magyarországon 127 súlyozott csapadékösszegének (P X-VIII) területi eloszlása jellemzi (6. ábra). Legkevesebb csapadék (200-as izohiéta) a Hortobágyon és Kiskunfélegyháza-Szentes térségében hullott, de nagyon kevés csapadékot kapott a 300-as vonallal határolt zóna is, azaz az Alföld középső és északi részei, valamint jelentős dunántúli területek. A leghosszabb nyári csapadékszegény (gyakorlatilag csapadékmentes) időszak (г т и) a Tiszántúl közepén és déli felén 40 napnál is hosszabb, a Duna-Tisza közén és a Dunántúlon - a délnyugati határszélt kivéve - 30 nap körüli volt (7. ábra). A tartós csapadéknélküliség leginkább a Dél-Tiszántúlon esett egybe a nagy hőséggel (4. ábra). Az 1989. november 1-1990. augusztus 31. közötti közepes talajvízállás (H) ugyanezen időszak sokévi (1956-80 közötti) átlagához (77) viszonyítva (Я/77) a 8. ábra szerinti területi eloszlást mutatja. Szembetűnő a Duna-Tisza közi erőteljes süllyedés: a vizsgált időszakban a Hátság jó részén a talajvíz szintje a sokévi átlagnál 1,5-ször mélyebben helyezkedik el. Ehhez, illetve a már évek óta nagyon alacsony vízálláshoz az 1983 óta tartó száraz periódus és többrendbeli emberi beavatkozások is hozzájárultak (Major-Neppel 1988, Major-Major-Vargay 1991). Az aszályt befolyásoló fő tényezők együttes hatását kifejező aszályossági index értékének területi eloszlását a 9. ábra mutatja be. Az aszály kisebb-nagyobb mértékben az ország területének kb. 90 %-át érintette. Az index legnagyobb, rendkívül súlyos aszályt jelző értékei (PAI > 12) a Cegléd-Kiskunfélegyháza-Szentes és a KisköreHortobágy közötti térségben adódtak, de nagyon súlyosnak minősíthető az aszály az Alföld és a Dunántúl más részein is (9. ábra). Mérsékelten aszályos és aszálymentes zóna csak az ország délnyugati részén, Észak-Magyarországon és - kisebb foltokban - a keleti országhatár mentén található. Az aszály súlyossága mellett ugyancsak érdeklődésre számottartó jellemző az aszály előfordulási valószínűsége. Ennek területi eloszlását láthatjuk а 10. ábrán. Az 1990. évi PAI-értékek előfordulási valószínűségét az 1931-88. évi adatsorok állomásonként előállított eloszlásfüggvényéből állapítottuk meg. A legkisebb előfordulási valószínűséggel jellemezhető területek elsősorban a Dunántúlon találhatók: pl. a Kisalföld nagy részén az 1990. évihez mérhető aszály előfordulási valószínűsége 1 %-nál kisebb, azaz átlagos visszatérési ideje 100 évnél több. Tehát itt és a hasonló előfordulási valószínűséggel jellemezhető területeken (a Balatontól délre, Kiskunfélegyháza-Szentes térségében, stb.) az 1990. évi aszály valóban rendkívüli esemény volt. A Dunántúl egészére vonatkoztatva az előfordulási valószínűség 3%-ra, az Alföld esetében 4%-ra, Észak-Magyarországon 8-10%-ra tehető. A fentieket kiegészítő, néhány jellemző adatot közlünk a talajok kiszáradásáról, nagy mértékben leapadt nedvességkészletéről. Augusztus első dekádjában a Duna-Tisza köze jó részén és még néhány állomáson (Tata, Siófok, Sárbogárd, Szentes, Hortobágy) a vízkapacitáshoz viszonyított telítettség a 0,20-0,50 m-es mélységközben 20% alá csökkent, de máshol sem volt 20-30%-nál több. A mélyebb, 0,50-1,00 m közötti, rétegekben is feltűnően alacsony, 30-40% közötti telítettséget lehetett megállapítani (KMI 1990). 2.3. Összevetés korábbi évek aszályaival Az aszályjellemzők 1990. évi országos átlagait és az 1931-től előfordult legnagyobb aszályok hasonló jellemzőit - ugyanazon 68 állomás adataiból számítva - a
