Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Pálfai Imre: Az 1990. évi aszály Magyarországon

Ma/in Salameh 85 7. ábra. Vízikerék ('rtatír ') 2. A mezopotámiai öntözés a középkorban Az arabok 638 és 1058 között újjászervezték az öntözési rendszereket. A kalifa kormánya karbantartotta a főcsatornákat. Az Omajjad korban mocsarakat szárítottak ki, terméketlen területeket változtattak termővé, csatornákat javítottak (705-715 között Khaled ben Abd cl Malik király korában). Az Abbaszid kalifák idején a fenntartás mellett gondot fordítottak további növényfajták termesztésére is. Egy akkori könyv részletezi 585 féle növény és 50 gyümölcsfajta termesztését, keresztezését és betegségek elleni kezelését (Daud 1961). A tatár és a keresztes támadások nyomán megbénult az öntözés mind gazdasági-technikai, mind építészeti szempontból. Az oszmán uralom fokozta Mezopotámia pusztulását. Kb. 500 éves volt az idegen uralom. Ennek eredményeként az ország egy része elsivatagosodott, a folyók eliszaposodtak, a csatornák nagy része megsemmisült, a táj elnéptelenedett. 3. Öntözés az újkorban 2 A sokszáz éves elnyomás után lassan szerveződött az új élet. A 485 000 km~-es szír területen megindult az ültetvényezés, öntözési rendszerek építése. 1940-ben a Magasz dombon csatornát készítettek, hossza 60 km, 4,5 m

3 s"

1 vizet szállít, 90 km

2-et lát el vízzel. 1954-ben Al Jazirahban 518 ví/.kiemelő egységet használtak, ebből 77 vízikerék, 421 szivattyú, 20 traktor, 40 km

2-et öntöztek, 13 km

2-cn gyapotültetvény volt. A függetlenség hajnalán a szíriai kormány AI Jazirahtot példaszerű befektetésnek használta. Több nemzetközi szerződést kötöttek a terület fejlesztésére.