Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Pálfai Imre: Az 1990. évi aszály Magyarországon

Az 1990. évi aszály Magyarországon 119 terepszint alatt a november-augusztusi időszakban (m); 77 - az előbbinek az adott helyen érvényes sokévi átlaga (m). A kg» korrekciós tényezőt síkvidéki területek esetében kell alkalmazni. Itt ugyanis a talajvíztükör helyzete, a megelőző évek időjárásától függő periodikus ingadozása is számottevően befolyásolja a termőtalaj nedvességi állapotát, s a növények vízellátottságát. A talajvízszint terep alatti mélységét a helyi domborzati és földtani viszonyok eleve behatárolják, ezért ennél a korrekciónál nem lenne helyes a tárgyévi értékeket az országos átlaghoz viszonyítani. A talajvízszint-észlelés bizonytalanságai miatt célszerű a vizsgált meteorológiai állomáshoz legközelebb eső két-három külterületi kút átlagolt adataival számolni, vagy a talajvíztérképet igénybe venni. Az index alapértékéből (PAI

0) és a korrekciós tényezőkből az aszályossági indexet (PAI) a következőképpen kapjuk: PAI=k, k

p kg» PAI

0 Az aszályossági index számítási módjából következik, hogy minél nagyobb az index értéke, annál súlyosabb aszályt fejez ki. Hazai tapasztalatokra támaszkodva az aszály küszöbértékét - egy adott helyen -PAI — 6,0-nál célszerű megvonni. Az ennél kisebb értékek aszálymentes évet jeleznek, a nagyobbak az aszály különböző fokozatait, amelyeket a következőképp minősíthetünk: PAI = 6-8 mérsékelt aszály, 8-10 aszály, 10 - 12 súlyos aszály, 12< rendkívül súlyos aszály. Az aszályossági index viszonylag egyszerűen - és visszamenőleg is rendelkezésre álló - meteorológiai és hidrológiai adatokból számítható, ezért praktikusan lehet használni hosszú adatsorokat igénylő statisztikai vizsgálatra, mely az aszályjelenség értékelésének szinte elengedhetetlen föltétele. 2. Az 1990. évi aszály értékelése 2.1. Az aszály időbeli kialakulása és lefolyása Az aszály fokozatosan alakul ki, kezdete pontosan nem határozható meg. Kétségtelen, hogy az őszi-téli-koratavaszi csapadékok a talajban történő nedvességfelhalmozódás szempontjából nagyon fontosak. Ezért már az 1990. évi aszály előjelének lehetett tekinteni, hogy 1989 ősze és tele nagyon száraz volt. Az októbertől márciusig tartó téli félévben az átlagos csapadéknak még a felét sem kapták meg a földek (7. ábra). Különösen szokatlan volt a dunántúli szárazság. Az 1989/90 tél szinte az egész országban hó nélkül telt el. Az 1990. évi tavaszi hónapok közül - országos viszonylatban - csupán áprilisban hullott az átlagosnál több eső. A nyári hónapok sem hozták meg a kívánt mennyiségű, a nagy hiányt pótló csapadékot, bár júniusban és július elején sokfelé (főleg az Alföld délkeleti részén) és több alkalommal hullott kiadós, 20-30 mm-es eső. Június közepétől ugrásszerűen megemelkedett a léghőmérséklet (2. ábra). A napi legnagyobb léghőmérsék-