Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Perecsi Ferenc: A társadalom és a vízügy kapcsolata

A társadalom és a vízügy kapcsolata 115 Nem szabad tehát elhallgatni, mi mennyibe kerül és a nevükön kell nevezni a dolgokat, ha azt akarjuk, hogy megértsenek bennünket. Volt idő, amikor a vízügynek igazán jó sajtója volt, mert ami a szolgálatban történt, azt az újságírók, rádió riporterek publikusnak tekintették. Ma is sok minden történik a vízügyben ami érdekes és izgalmas, de ma a mi dolgaink - még ha arról a köztársasági elnök beszél is - csak fizetett hirdetéssel publikusak. Vagy ... mégsem? Szerencsére egyre több újságíró tényszerűen közelít dolgainkhoz. A vízügy korábbi „jó" sajtójához, illetve társadalmi megítéléséhez hozzátartozott, hogy dolgainkról érdekes könyvek jelentek meg. Arra is mindenki emlékszik, hogy sikerült filmjeink is készültek. Elég, ha csak a „Merjetek nagyok lenni", „A szomjúság határai", „A Zala partjáról jelentjük", vagy a „Déli vízbázis" c. filmekre gondolunk. Valószínűleg nem véletlen, hogy az utóbbi években ilyen művek nem láttak napvilágot. A nyilvánossággal, a társadalommal a megfelelő kapcsolat kialakításához szükséges szakszerű tájékoztatásra a szolgálaton belül kell felkészülni. A fő szabály: jó szakmai és területi ismeretek nélkül nem lehet helyes információt adni. Nem véletlen, hogy pl. az angol vízügyi szervezetek nagy gondot fordítanak szóvivő munkatársaik (public relations officer) kiképzésére. És ha minden igaz volt eddig, még igazabb most a rendszerváltás idején, ahol minden szó számít és minden szó, melyet kimondunk, kontrollra számíthat. Ne feledje el senki: most a vízügyi szolgálatban mindenki a szakma szóvivője, ezért fel kell készünie (szervezetnek fel kell mindenkit készítenie) a korrekt tájékoztatásra. S ez komoly szervező munkát is igényel. 3. A jövő A vízügyi szolgálat és a társadalom kapcsolatának jövője attól függ, hogy - sikerül-e tanulni a múlt tapasztalataiból; - képesek vagyunk-e helyes stratégiai célokat megfogalmazni, a megvalósítás feltételeit kialakítani (biztosítani) és a végrehajtáshoz támogatókat találni; - megnyerjük-e a társadalom, azaz a kis és nagyobb közösségek bizalmát (amelyek érdekében munkálkodunk). Első feladatunk: annak felismerése, hogy csak felelősségi körünk szerint váltakozzunk bármilyen feladat végrehajtására. így például bármilyen vonzó lehet a Dráva hasznosítása (ezen belül a gyurgyeváci vízlépcső építése) tudatosítani kell (és ezt meg is tettük), hogy az 96%-ban energetikai érdekű, ezért az elhatározástól kezdve a végrehajtásig az ipari tárca érdekkörébe tartozik. Azt a 2-2%-ot, mely a víziközlekedést és a vízgazdálkodást érinti, nyugodtan vállaljuk, mint sajátunkat. Hasonló a helyzet a mezőgazdasági vízhasznosítás tekintetében is. Itt a mezőgazdaság igénye a meghatározó. A környezetvédelemmel való kapcsolat továbbra is fontos lesz, műveink környezeti hatására igen nagy gondot kell fordítani. Ha valamelyik terület állandó nyilvánosságot igényel, akkor az éppen ez a terület.