Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

1. füzet - Domokos Miklós: Másfél évtized felszíni hidrológiai kutatásai Magyarországon

Másfél évtized felszíni hidrológiai kutatásai Magyarországon 93 a Kronecker-szimbólum, N^ pedig az ey elemi vízgyűjtő feletti elemi vízgyűjtők halmaza. A (6) modell és Budiko-típusú vízháztartási számítások alkalmazásával, egyebek mellett, számítógéppel előállította Magyarország éghajlati lefolyásának rasztertérképét (9. ábra). 3. A vízrendezés hidrológiája 3.1. Dombvidéki és belterületi vízrendezés A Magyarország területének felét elfoglaló hegy- és dombvidék kisvízfolyások szabályozásához igényelt hidrológiai jellemzők becslésére a tervezői gyakorlatban alkalmazható egyszerű módszereket a Magyar Tudományos Akadémia illetékes bizottságai tekintették át és adták közre ajánlásként (MTA 1985). A KÖq = KÖQ/A sokévi közepes fajlagos vízszállítás becslésére a Lászlójfy-féle izoplétatérkép új észlelési adatok felhasználásával korszerűsített változatát ajánlják, de a folytonos mezők, ill. a „mozaikrégiók" elvén alapuló (VITUKI 1983) segédleteket is említik (10. ábra). Az NQ

i

% mértékadó árvízhozam becslésére elsősorban az évtizedek óta jól bevált Csermák-képlet korszerűsített izoplétatérképen alapuló alkalmazását ajánlják, továbbá a nagy és középvízhozam arányán alapuló módszert is megemlítik (11. ábra felső része). Végül a napi vízhozamok eloszlásfüggvényének inflexiós pontjához tartozó vízhozamként definiált Q

m mederalakító kisvíz-hozam becslésére (VITUKI 1983) a 11. ábra alsó részén bemutatott <5 = ^ = 0,1(1 +lg A) (8) empirikus összefüggést ajánlják, amelyben A a vízgyűjtőterület nagysága [km

2]. (A 11. ábrán a mozaikrégiók jelölése a 10. ábrán látható mozaikrégiókra vonatkozik.) Az ország egész területére ajánlott vízhozambecslési segédletek mellett egy-egy közepes nagyságú régióra részletesebben kimunkált, a helyi viszonyok ismeretében tovább pontosított segédletek is készültek (Beke-Eszéki-Virágh 1983, Szilágyi E. 1987). Az 1975-89 közötti időszakban Magyarországon is súlyponti helyet foglaltak el a települési hidrológiai kutatások. 1970-79 között Miskolc város 0,65 km

2-nyi kísérleti területén mérték a csapadékot és a belőle származó lefolyást. Az adatsorok elemzésével kapott eredmények közül figyelemreméltó a lefolyási tényező, valamint a pillanatnyi egységárhullám, mint valószínűségi változó kezelése (Wisnovszky 1978). Következő lépésként (

Winter- Wisnovszky 1979) egész Magyarország területére feldolgozták a záporcsapadékok mennyiségi adatait és vizsgálták időbeli változékonyságukat (12. ábra). E munka folytatásaként az SEMM, az Illudas és az OTTHYM matematikai lefolyásmodelleket alkalmazták, ill. elemezték megbízhatóságukat (Bakonyi-Wisnovszky 1987). Végül műszaki irányelveket dolgoztak ki a záporcsapadékot levezető városi csatornahálózatok hidrológiai méretezésére. A belterületen keletkező felszíni víz számítására Kontur (1983) mutat be a gyakorlatban jól alkalmazható eljárást, amely a Magyarországon szokásos csapadékfeldolgozást veszi alapul és a vízhozamok előfordulási valószínűségét a csapadékfeldolgozásban szereplő előfordulási valószínűséggel tekinti azonosnak. Az egységárhullámkép alakját az egy tározóból álló lineáris kaszkád alapján veszi fel. A csapadék lefolyó hányadát a vízháztartási mérlegből számítja. Az elsőrendű vízvezető elemeknél visszaduzzasztással nem számol és mindenütt alkalmazza a lineáris szuperpozíció elvét.