Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

1. füzet - Puskás Tamás: Hosszú távú vízrajzi fejlesztési irányelvek

64 Puskás Tamás Hazánkban az 1970-es években országos méretben megindított vízrajzi fejlesztés szakmai alapját alkotó dokumentumokban (VITUKI 1966, 1973, OVH 1973) rögzített elvek és kitűzött feladatok lényege az időközben megváltozott helyzetben, a fejlődés harmadik szakaszába lépés körülményei között is helyes, a még hátralévő teendők végrehajtása pedig szükséges. E 10-20 éve készült dokumentumokban meghatározott, ma is ható fejlesztési program azonban ma már nem elegendő, az időközben született értékelések, bírálatok és javaslatok (Kovács 1979, Goda-Szlávik 1982, Puskás 1982) figyelembevételével sem. A kialakult helyzetben szükséges és időszerű az, hogy a további fejlesztés irányára vonatkozó szakmai elveket határozzunk meg, és a többé-kevésbé már ismert fejlesztési feladatok közül egyeseket kiemeljünk, a ma belátható szükségletek és körülmények alapján, a külföldi vízrajzi tevékenység fejlődésének figyelembevételével. Hazánk jelenlegi nehéz gazdaság helyzetében, a társadalom és gazdasági megújításának időszakában különösen fontos az előretekintés, amely elvi alapot nyújt a változó körülmények közti vízrajzi vonzatú elhatározásokhoz, a szerény vízrajzi fejlesztési lehetőségek legcélszerűbb kihasználásához és az - előbb-utóbb javuló gazdasági feltételek időszakára - idejében való felkészüléshez. 1. A vízgazdálkodás fejlődésének várható iránya 1.1. Vízviszonyaink mesterséges eredetű változásainak irányzata A természeti adottságokhoz alkalmazkodó életmód és gazdálkodás évszázadai után, hazánk vízviszonyainak össztársadalmi céloknak megfelelő szabályozására, majd kihasználására, technológiai eszközökkel való átalakítására a műszaki tudományok fejlődése folytán, mintegy 200 év óta tolódott a hangsúly. Azóta a vizek levonulása lényegében rendezetté vált. A városokba tömörült lakosság el van látva vízzel. A gazdasági folyamatokban a vízkészletnek mind nagyobb hányada vesz részt. Vízviszonyaink a célszerűnek tartott irányban megváltoztak, a vízborította és az árvízjárta területek összezsugorodtak, az időszakos vízborítás tartama korlátozottá vált, az igényelt víz viszont ott is és akkor is rendelkezésre áll, ahol és amikor a helyi természeti adottságok egyébként nem nyújtják azt. Ugyanakkor azonban a vízviszonyok szabályozása, kihasználása, átalakítása nyomán bekövetkeztek vagy megindultak járulékos folyamatok is. Például: a Tisza szabályozott medrének száz év alatt le nem zárult berágódása; a vadvizektől mentesített alföldek beszivárgási és párolgási viszonyainak gyökeres megváltozása; a folyócsatornázások környezeti hatásai, a talajvízszint emelkedése az öntözött és a belterületeken; a karsztvízszint süllyedése; karszt- és hévforrások elapadása vagy tulajdonságaik megváltozása; a rétegvíznyomás csökkenése; a használt és részben szennyezett vizek mennyiségének, valamint a medrek és a felszín alatti víztartók szennyeződésének a növekedése. A vízgazdálkodási beavatkozások mellett megmutatkoznak az ipar, a mező- és erdőgazdálkodás, a közlekedés, valamint a város- és községgazdálkodás egyes járulékos hatásai is a vízviszonyokra részint közvetlenül, részint a talaj, a növényzet és a levegő közvetítésével.