Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

1. füzet - Juhász Endre: A szennyvíziszap-elhelyezés visszahatása a tisztítótelepen belüli kezelésre

A szennyvíziszap-elhelyezés visszahatása a tisztítótelepen belüli kezelésre 57 A 8. ábra alapján a feladat legkedvezőbb eredményt nyújtó megoldáshoz elvben V = 7x3x7 = 147 variáns vizsgálata vezetne el. Tapasztalati ismeret alapján a valószínű változatok száma ennek 10-15%-ára, azaz kb. 20-ra csökkenthető, amely még mindig meghaladja a kívánatos kezelhetőséget. Azonban ha az elhelyezés és hasznosítás feltételrendszere szerint, ahol a helyi lehetőségek pontosan meghatározhatók, eleve kiválasztható a legkedvezőbb két, esetleg három megoldás, akkor a továbbiakban a szállítás feltételrendszerével együtt a telep szükséges technológiai mélysége behatárolható. Ily módon a változatok száma csupán 3-5-re korlátozódik és megfelelő program alapján egyszerűen lefuttatható. A fentiek figyelembevételével felírható az alapmátrix, mely szerint: A = i "űll «12 «21 ^22 a

n

í a

n 2 ölm a

2

m (1) Az a

t

j = 0 a y'-edik változat (kezelés, szállítás, elhelyezés) /-edik szempont szerinti kiértékelése arányskálán (1 < i <n; 1 < j < m). A súlyvektor i,>0 (1^/g/i). Ez az Sj az /-edik kritérium relatív fontosságú súlyát mutatja. í>, = 1(2) (3) A súlyozó vektorok összege eggyel egyenlő. Ez azt jelenti, hogy túl sok kritérium esetén kis értéke mellett egy-egy feltétel elvesztheti befolyásoló jelentőségét. Számítástechnikailag a továbbiakban alkalmazható Mistéth (1984) rendszerszemléletű, többszempontú értékelési módszere, vagy pl. a „Multi Attributive Utility Decomposition" számítástechnikai program (Ring 1988). Mistéth módszere szerint: B = i bu b 1

2 j b2i b

2

2 : A. i b

n • bij b

lm b

2m (4) a*, max • a

i

k ha az í-edik szempontnál a maximális érték az optimum (lgfcgm)