Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

1. füzet - Juhász Endre: A szennyvíziszap-elhelyezés visszahatása a tisztítótelepen belüli kezelésre

46 Juhász Endre sei, melynek fűtőértéke megközelíti a 40 MJ (9500 cal) értéket. (Csupán mint érdekesség megemlíthető, hogy ez az „iszapolaj" 50 °C alatt szilárd halmazállapotú.) Ismertek azok a törekvések is, melyek az iszapokat - különös tekintettel a toxikus és fertőzőanyag-tartalmukra - poritják vagy granulálják (hőkezelés), majd útépítési alapba, tégla, illetve betonadalék kiegészítéseként használják fel. Valamennyi eljárást az adott ország műszaki-gazdasági-környezeti szempontjai szerint egyedileg kell elbírálni, s csak azután szabad a felmerült új megoldás alkalmazhatóságáról dönteni. 1. Az iszapkezelés és -hasznosítás technológiai láncolata A szennyvízkezelés gyakorlatilag már a különböző előtisztítok kialakításával és összehangolt működésével megkezdődik, s érdemileg valamennyi előírásnak megfelelő „végleges" helyre juttatással fejeződik be, mely a közbenső hasznosítás különbö/ő változatait is magában foglalja. A 2. ábra a teljes folyamat - kezelés, szállítás, a különböző elhelyezési és hasznosítási lehetőségek - rendszervázlatát mutatja be azzal a kiegészítéssel, hogy a hasznosítás fogalomkörébe - annak ellenére, hogy az nem technológiai jellegű - pénzben is kifejezhető visszatérülésekre is rámutat. Különösen hangsúlyozható az e szakterületre is érvényes, de ez idáig nem kellő súllyal kezelt ún. be nem következett kár fogalomköre. Nem szorulhat magyarázatra, hogy ez az „új" fogalom az infrastruktúra legfőbb szakágazata területén milyen fontos és jelentős közgazdasági tényező. A kezelt iszap tisztítótelepről történő kijuttatása a felhasználás vagy lerakás helyére szintén mélyebb elemzést kívánó kérdéscsoport. Leggyakoribb a „tengelyen" történő szállítás, amikor a jármű típusát az iszap nedvességtartalma (w) határozza meg. Sok előny származhat a csővezetéken történő iszapszállításból, ám alkalmazási körét több tényező is korlátozza. Ide sorolható - számos egyéb mellett - a nedvességtartalom, a stabilizáltsági fok, a szállítási távolság, a hasznosítható hely tartós igénybevétele stb. Természetesen a költségkihatások minden esetben külön vizsgálat tárgyát kell képezzék. E két alapmegoldás mellett az ún. „kombinált" megoldások is szóba kerülhetnek, mint pl. a vízi úton vagy vasúton történő szállítás is, melyekhez akár csővezetékes, akár tehergépkocsis anyagmozgatás párosulhat. A csővezeték és közúti jármű együttes alkalmazása tűnik a gyakorlat számára az egyik leginkább alkalmazható megoldásnak. 2. A szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosításának feltételrendszere A keletkezett szennyvíziszapok adott térségben történő hasznosítására, illetve hasznosítással egybekötött elhelyezésére számos lehetőség adódik. Ezeket a változatokat rendszerszemléletű értékeléssel kell (illetve lehet) összehasonlítani, melyből a választott kritériumok megfelelő súlyozásával a döntéshozatal számára az optimális megoldás meghatározható. A feltételrendszernek célszerű magába foglalnia a - a költségeket (ezen belül: a beruházási, az üzemeltetési költséget; a közvetlen a hasznosítás eredményéből vagy közvetett módon keletkező, s az üzemeltetési költséggel azonos időtartammal számított visszatérüléseket - függetlenül attól, hogy az kinél jelentkezik), - a szennyvíziszap minőségének kritériumait (tápanyag-, nedvességtartalom, toxicitás, stabilizáltság stb.),