Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXII. évfolyam 1990. évi 4. füzet RÖVIDEBB TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK Rovatvezető: Dr. Starosolszky Ödön A RÉTEGVÍZ SZINTJÉNEK SÜLLYEDÉSE A DUNA-TISZA KÖZÉN BERÉNYI PÉTER és DR. ERDÉLYI MIHÁLY A Duna-Tisza közén rétegvizet használtak már a század eleje óta a városokban és a községek kb. felében. A kutak mélysége csak ritkán volt több mint 300 m. A rétegvíz szintje változásának tanulmányozására sok régi, jól felhasználható adat maradt fenn, elsősorban a Földtani Intézet archív anyagában, a települések hatósági adattáraiban és szakfolyóiratok tanulmányaiban. Ezeknek összegyűjtése és rendszerezése 1959-ben kezdődött néhai Vitális Sándor ösztönzésére és Urbancsek János irányításával. Ez a gyűjtemény, az új adatokkal folyamatosan kiegészítve, 1960 és 1986 között 11 kötetben jelent meg „Magyarország Mélyfúrású Kútjainak Katasztere" címen. Ennek a jóval részletesebb kéziratos katasztere és mintegy 250 fúrás mintáinak és vízelemzési adatainak 1960-tól folyamatos feldolgozása és geofizikai szelvényeiknek kimérése volt e feldolgozás első fázisa (Erdélyi 1967, 1979). A részletes feldolgozást 1986-tól kezdődően az tette lehetővé, hogy 1979-től igen részletes kimutatás készült (Berényi 1979-88) a regionális vízművek telephelyein (Kiskunhalas, Szentes). Mindkét helyen részletesen feldolgozták a víztermelés napi feladataihoz és a vízellátás fejlesztéséhez szükséges minden fontos adatot havonként és évenként összesítve (Nagyistók 1981, 1988). A Duna-Tisza köze rétegvíz szintsüllyedésének feldolgozásához ismernünk kellett az eredeti (természetes) nyugalmi vízszinteket és a kutak rétegsorát {Erdélyi-Korim-Major 1972). Ez az 1972. évi 1:500 000-es mértékű térkép volt a részletes feldolgozás alapja; ehhez viszonyítottuk a rétegvíz nyugalmi szintjének emberi eredetű változásait. A rétegvizek 1987-ig való süllyedését a vízmüvek adatai alapján az I. táblázatban foglaltuk össze. Az 1. ábrán megadtuk a rétegvíz szintjének 1987. I. 1-jéig való süllyedését és kiegészítettük a talajvíz 1956-80 és 1981-85 évek átlagának különbségeként jelentkező 1,00 m-nél nagyobb vízszint süllyedésével (VITUKI 1972, Major 1986). A rétegvízszint teljes, 1986—87-ig tartó süllyedését a 2. ábra mutatja, függetlenül attól, hogy a süllyedés egy vagyis egységes (Bácsalmás) vagy két azaz elkülönült (Rém) rétegvizet szolgáltató szintre vonatkozik. A két vízadóréteg esetében a szintsüllyedés 130 és 102 m tszf közötti 28 m (Rém, 1. ábra). A mélyebb réteg feltárása kényszerűség volt a felső hozamának csökkenése, vagy hamarosan várható kimerülése miatt. Kutatófúrás mutatta ki, hogy pl. Rémnél már nincs mélyebb vízadóréteg. A helyi vízmüfejlesztési lehetőség hiányának lesz a következménye a helyi vízbázisok fokozatos kimerülése a Nemesnádudvar-Mélykút-Kelebia vonaltól (1. ábra) D-re az országhatárig terjedő területen. A hiányzó vizet a Duna völgyéből kell hamarosan pótolni (Nemere 1988). A kézirat érkezett: 1989. IV. 4 Berényi Péter főfúrómester, Dél-Bács-Kiskun megyei Víz- és Csatornamű Vállalat (Kiskunhalas). Dr. Erdélyi Mihály oki. hidrogeológus.