Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

1. füzet - Rostás J.-Bulla M.: Komplex környezetértékelési eljárások kidolgozásának megalapozása

Komplex környezetértékelési eljárások kidolgozásának megalapozása 37 összefüggésnek. Bevezetve a (65) jelölést a (64) egyenlet írható, mint n X bji

A

£i = Kp (66) mivel értelemszerűen (67) Az adott költségelosztás mellett tehát az (57) célfüggvény legnagyobb értékét az (57) és a (67) feltételek mellett eredményező Ac, értékeket egy lineáris programozási feladat megoldásaként nyerhetjük. Központi ráfordítás esetén érdekes lehet az inverz probléma. Azaz annak meghatározása, hogy az adott K költséget hogyan osszuk fel az m db szennyezőanyag-forrás között, hogy azt a környezetvédelemre fordítva, az adott lehetőségen belül a környezetállapot legnagyobb javulását érjük el. Valamely környezetminőség jellemzéséhez meg kell határozni - a szennyezőanyag aktuális (adott helyen, adott pillanatbeli) töménységeit; - a szennyező anyagok értékének minőségét; - a (47) formulában szereplő (a vizsgált szennyezőanyag minőségére vonatkozó) n db jellemző c° c

M., m* (í = 1,2,...,«) határértékeket. A (47) felhasználásával a minőséget jellemző értékek M, egyedi jellemzői, ezek M

t járulékai, az e

t érzékenysége (i = 1, 2, ..., n) már számíthatók. Az általános érvényű (44) összefüggés alkalmazhatóságának továbbfejlesztése célszerű: - Az ember egészségét, ill. a társadalmi vagyont - a szennyezőanyag töménységeken kívül - még más természetű állapotjellemzők is befolyásolják, károsítják (Bulla 1989). - A környezetállapotot jellemzőknek a társadalmi vagyonban (ideértve az ember egészségében, munkavégző képességében) okozott károkat is figyelembe kell venni. Ehhez azonban ki kell dolgozni a társadalmi vagyonban okozott károk mérésének módszerét. 3. A továbbfejlesztés irányai 3.1. Az eredmények alkalmazhatóságának feltételei 3.2. Az alkalmazhatóság kiterjesztése