Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)
4. füzet - Szepessy József: Kőszórás burkolatok méretezése
Vízügyi Közlemények, LXXII. évfolyam 1990. évi 4. füzet KŐSZÓRÁSOS BURKOLATOK MÉRETEZÉSE DR. SZEPESSY JÓZSEF A terméskőszórás, mint rézsűburkolat, számos előnye miatt terjedőben van. Teljesen gépesítve, víz alatt is építhető, követi a rézsű kisebb mozgásait, egyszerű fenntartási eszközökkel javítható (amíg csak alatta a szűrőréteg meg nem sérül). A hazánkban elterjedt méretezési eljárások szerint az adott méretű hullámnak ellenálló kő tömegére igen nagymértékben változó, 1:4 arányt is elérő eredmények adódnak. Ekkora eltérést a gyakorlat nem engedhet meg, és nem is valószínű, hogy a különböző tapasztalati képletek ilyen eltérést adhassanak. Ezért a rendkívül költséges, nagyszabású modellkísérletekre támaszkodó, illetve széles körű adatgyűjtés elemzésével előállított külföldi eredmények alapján kívánjuk megadni a legmegfelelőbb méretezési eljárást. A vizsgálatok ismétlése felesleges lenne, és költségei miatt nem is kerülhet rá sor. 1. A kőátmérő értelmezése A kőszórás egy felül levő darabja az elmozdításnak a saját súlyával áll ellent, jellemző mérete ezért a kő G tömege. Ugyanakkor a szabálytalan alakú termésköveket általában egyetlen, hosszúságdimenziójú D átmérővel jellemzik. A két mennyiség összefüggése lényeges, de pontos meghatározása a hazai gyakorlatban általában hiányzik. A kő tömege és átmérője közötti összefüggés általános alakja G = QmF D 3, (1) ahol G - a kődarab tömege (kg), D-d kődarab jellemző átmérője (m), F- alaki tényező (-), QM ~ a kőanyag száraz sűrűsége (kg m~ 3, melyet Magyarországon általában 2650 kg m 3 értékkel vesznek számításba). Az alaki tényezőt a kövek jellemző alakjából általában tapasztalati úton lehet meghatározni, értéke egy-egy bánya kőanyagára, robbantási és törési technológiájára jellemző. Az alaki tényező értéke függ a D átmérőtől, viszont az átmérőt is különbözőképpen értelmezzük. Egy szabálytalan kődarabot nézve általában beszélni lehet annak a „hosszúság"-áról, b „szélességiéről és c „vastagság"-áról (legnagyobb, második és legkisebb méretéről). A szitálási átmérő meghatározása érdekében a köveket rostálással osztályozzuk. Egy D nyílásméretű kereklyukú rostán biztosan átesik az a < D méretű kő, és fennmarad a D < b méret. Az a > D > b mérettartomány köveiből több esik át, ha a rostát rázzuk, vagy a köveket emelgetve átsegítjük a rosta nyílásain, mintha egyszeri rádöntéssel osztályozunk. (Ha a rosta nem kerek lyukakból, hanem pálcasor közti résekből áll, akkor a fenti gondolatmenetben b helyére c írandó.) A kődarab átmérőjének elfogadhatjuk akár D = a, akár D = b értéket, akár D = fa-b-c mértani közepet is, ami a D — />-hez áll közel, de általánosan elfogadott jellemző a triaxiális átmérő, amely a D = (a + b + c) : 3 számtani középérték (Stelczer 1980). A kézirat érkezett: 1990. VII. 27. Dr. Szepessy József oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI. Budapest), Műszaki Fejlesztési Intézetének tudományos főmunkatársa, osztályvezető.
