Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

4. füzet - Altmann, Klaus: Árvízi előrejelzések és vízhozammérések az Aller folyón

356 Klaus Alt mann és Leine vízfolyást fogadja be, majd az ősi folyómederben, nyugati irányban, a Weser felé veszi útját (Keller 1901, Altmann-Kersting 1978). Az Aller vízgyűjtőjére 30 éven át kiadott árvízi előrejelzések tapasztalatai arra utalnak, hogy ha a tél folyamán a telítődött talajra tartós eső hull, s közben a hőmérséklet hirtelen változik, valamint az olvadó hótakaróra eső hull, akkor heves vízállásváltozások léphetnek fel. A jégképződés, mint ismeretes, kisebb vízhozamok esetében is magasabb, a vízhozamgörbének nem megfelelő vízállásokat okozhat, pl. olyankor, amikor a vízállással együtt a parti jégturzások is nőnek. Az álló jégnél végzett vízhozammérések szerint ilyenkor jelentősek a súrlódási veszteségek. A talaj nagy felületen és nagy mélységig terjedő átfagyása miatt már közepes esők be nem szivárgó hányadai is árvizeket okozhatnak. Nyáron viszont a nagy légnedvességű, tartós esőkkel és telített talajjal jellemezhető időszakok lehetnek árvízveszélyesek. A közepes méretű árvizek, mint pl. a Harz térségében különösen jelentős 1981. pünkösdi árvíz (Junihochwasser 1983) esetében a legfontosabb feladat a mezőgazdaság idejében való figyelmeztetése, amely ilyenkor már a biztos terméseredményekre számít. Az őszi árvizek bekövetkezésének valószínűsége különösen kicsi. A nagyobb árvizek a leggyakrabban januártól márciusig, valamint júliusban fordulnak elő. A helyileg illetékes szakemberek szempontjából az a legfontosabb, hogy egy-egy kritikus árhullám érkezéséről mielőbb tudomást szerezzenek, és annak levonulását követhessék. Ez annál könnyebb, minél messzebb van a védendő terület az árvízkeletkezés I helyétől. Celle város környéke ilyen szempontból kedvező helyzetben van, mert viszonylag távol esik a Harz-peremi felszálló esők régiójától. Ezek a gyakran igen bőséges és tartós, nagy területi kiterjedésű esők, amelyek a télutón gyakran hóolvadással is keverednek, az Aller árvizeinek elsődleges előidézői. Az árvízi hatást esetenként tovább fokozza az előző csapadékok és hóolvadások okozta talajvízszint-emelkedés. A cellei árvízjelző szolgálat azért volt mindig is különösen hatékony, mert egy kis létszámú, jól begyakorolt helyi csoport hely- és személyismeretén, tapasztalatán és állandó bevethetőségén alapult. A csoport 4 fős állandó létszámát (köztük 2 mérnököt) szükség esetén más részlegek legfeljebb 4 munkatársa egészíti ki. Az árvízjelző szolgálat alapállomása a cellei vízmérce, amelyet 1889. május 11. óta észlelnek rendszeresen. Elődje a winseni vízmérce volt, amely 1859 és 1909 között, a mai mérceszelvény alatt 16,5 km-rel működött, és amelynek észleléseit annak idején átvitték a cellei szelvényre. Az I. táblázatban megadott korábbi és az azóta levonult csúcsvízhozamokat az illetékes víz- és hajózásügyi igazgatóság vízhozamgörbék felhasználásával, utólagosan extrapolálta, az ilyenkor szokásos megbízhatósággal. A +4,60 m-es vízállásnál kezdődik Celle város területének elárasztása. Az ilyenkor foganatosított legfontosabb védelmi intézkedések: forgalomkorlátozás, hatékony szivattyúk beállítása és homokzsákok kiadása a városi szakigazgatás részéről. Századunk húszas éveiben a folyó város fölötti szakaszának bal partján, a Saarfeld nevű terület védelmére, töltést építettek, amely megváltoztatta a nagyobb árvizek viselkedését. A töltésépítés előtt a cellei vízmércét az árvízi elöntés, egészen a Fuhse bal parti betorkollásáig, könnyen körül tudta járni. ^ Az Aliért, Fuhset és Okért Braunschweig városától északra keresztező Mittelland-csatorna 1938. évi kiépítése óta az Aller-vízgyűjtő árvizeinek egy része a csatornába terelhető. A vízgyűjtőterületek Nq szempontjából szükséges redukciója - az árvízriasztás szempontjából is kielégítő pontossággal - az 1938 előtti időszakra is megtörtént. A Harz hegységbeli tározóknak a cellei szelvény árvizeire gyakorolt hatása viszont elhanyagolhatónak bizonyult.