Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

4. füzet - Kovács Zoltán-J. Kroon-N. van Wyk: Árvízvédelem Dél-Afrikában

Vízügyi Közlemények, LXXII. évfolyam 1990. évi 4. füzet ÁRVÍZVÉDELEM DÉL-AFRIKÁBAN KOVÁCS ZOLTÁN, JAAP KROON és NIEL VAN WYK A dél-afrikai szubkontinensen az árvizek járása rendszerint szélsőséges; gyakran nagy károkat okoznak és emberéleteket is követelnek. A Dél-afrikai Köztársaság Vízügyi Minisztériuma (Department of Water Affairs, DWA) által működtetett vízhozamészlelő hálózat 1200 állomásból áll. Ezek többsége kis bukó, amelyeket a csak alkalmanként fellépő nagyvízhozamokra is hitelesítenek. A nagyvízhozamokat ugyanis általában más eszközökkel mérik, pl. kábelről függesztett szárnnyal, a gátak árvízi túlfolyóival vagy pedig egyes mértékadó árvízi keresztszelvényekben közvetett módon (pl. az esésterület-módszerrel) történő közelítő hitelesítéssel. A rendkívüli árvizek idején sok állomás károsodik vagy elpusztul, tehát ezek észlelési adatsorai hiányosak, nem jellemzőek vagy akár teljesen hiányoznak. Ez a tény az adatgyűjtésre súlyos hátrányt jelent, mivelhogy éppen a ritka események azok, amelyek a hitelesítés, az árvízgyakorisági elemzések és az alkalmazott kutatások számára a legfontosabbak. Ezért a DWA 1978 óta bevezette azt a gyakorlatot, hogy az árvízi események után azonnal elvégzi az árvíz sújtotta területek alapos, utólagos hidrológiai felmérését. E felmérések és az azokat követő elemzések célja a csapadékra, árvízcsúcsokra, árhullámtömegekre, hordalékszállításra, medererózióra stb. vonatkozó hidrológiai adatok és egyéb információk átfogó jelentésbe való összegyűjtése, amely a vízügyi tervezések és kutatások számára adatforrás jellegű dokumentációként szolgálhat. Az utóbbi 12 év alatt 7 ilyen jelentést tettünk közzé (Kovács 1988). 1. A mértékadó árvizek számítása A Dél-afrikai Köztársaságban a mértékadó árvíz meghatározásának alapja 1950-ig a valaha is észlelt legmagasabb árvízszint volt, továbbá bizonyos empirikus képletek és a racionális módszer. A valószínüségszámításon alapuló tervezés az 1950-es években kezdődött. Kezdetben a Hazen-féle eloszlást használták, de rövidesen áttértek a Gumbeleloszlásra. Az 1970-es évek vége óta elsősorban a két paraméteres lognormális és a háromparaméteres log-Pearson-eloszlást alkalmazzuk. Az egységhullámos megközelítés és a lehetséges legnagyobb árvíz (probable maximum flood - PMF) elve az 1960-as évek végén vált népszerűvé. Jelenleg, a racionális módszer után, az utóbbi két módszert alkalmazzák a legelterjedtebben a dél-afrikai mérnöki gyakorlatban. Kis, zömmel mezőgazdaságilag müveit, vízgyűjtőkön az utóbbi évtizedben az amerikai SCS (Soil Conservation Service) modell javított és a helyi viszonyokra adaptált változatát is alkalmazzák. A kinematikus árhullám-elmélet alkalmazása széles körben még nem terjedt el. A kézirat érkezett: 1990. V. 8. Kovács Zoltán oki. mérnök, a Dél-afrikai Köztársaság Vízügyi Minisztérium Hidrológiai Igazgatósága főmérnök helyettese. Kroon. Jaap oki. mérnök. Vízügyi Minisztérium Stratégiai tervezési Igazgatósága főmérnök helyettese, van Wyk, Niel oki. mérnök. Vizügyi Minisztérium Hidrológiai Igazgatósága főmérnök helyettese. A tanulmányt fordította: Domokos Miklós.