Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

4. füzet - van Robbroeck, T. P. C.: Vízkészlet-gazdálkodási létesítmények Dél-Afrikában

Vízkészlet-gazdálkodási létesítmények Dél-Afrikában 335 tása meghaladta az akkori igényeket. Az Usutu egyik mellékfolyóján később létesítendő Heyshope-tározo volt nivatott arra, hogy visszaszolgáltassa a Vaal vízgyűjtőjétől kölcsönvett vízmennyiséget. A Grootdraai-tározóból 160 • 10

6 m

3 a '-nyi vízmennyiség bocsátható le a gát alatti szivattyútelephez. A vizet innen nyomócsövek, csatornák, szivornyák és egy további szivattyútelep révén juttatják a Sasol Művekbe és a vízválasztón levő Trichardtsfonteintározóba (4. ábra). A teljes szivattyúzási magasság 135 m. Attól a helytől kezdve, ahol a víz eléri a vízválasztót, a víz szállítása természetes mederben történik, amelyből két helyen szivattyúzzák tovább a különböző erőművekhez. A Grootdraai-tározó teljesítőképességét most tovább növelik, éspedig úgy, hogy a Heyshope-tározóból egy csatornákból, csővezetékekből és két szivattyútelepből álló, 30 km hosszú vízszállító rendszerbe szivattyúzzák a vizet, amely ily módon a Vaal felső szakaszába jut, ahonnan gravitációsan folytatja útját a Grootdraai-tározóig. A Heyshope-Grootdraai-rendszer összes vízszolgáltatása: 260 • 10

6 m

3 a '. 3. A Lesotho-felföldi vízellátó rendszer A Lesothoi Királyság a szárazföld belsejében, a keskeny tengerparti sávot a fennsíktól elválasztó Drakensbergen, meredek lejtős területen helyezkedik el (1. ábra). Lesotho felföldi részein a csapadék mennyisége 1000 mm a ' s ez a terület kb. 150 m

3 s '-mai járul hozzá Dél-Afrika legnagyobb és leghosszabb folyója, az Orange vízhozamához. Az Orange előbb déli, majd nyugati irányban folyik az Atlanti Óceán felé és a Dél-afrikai Köztársaság területén belül északi irányban Johannesburg felé történő vízátvezetés túlságosan költséges lenne (1. ábra). Orange felső, lesothoi szakaszán, egymáshoz rendkívül hasonló, mélyen bevágódott mellékvölgyekben egész sor, kis párolgási veszteségű tározót lehetne építeni. Az ezzel foglalkozó előtanulmány olyan átfogó vízgazdálkodás-fejlesztési terv készítését javasolja, amelyet 25 éven keresztül, négy fázisban, Johannesburg és környékének vízigénynövekedésével összhangban lehetne megvalósítani. A Lesotho-felföldi vízellátó rendszer terve jelenleg a világ egyik legigényesebb több célú vízgazdálkodás-fejlesztési terve, amelynek keretében valószínűleg öt nagyobb tározót (6. ábra) létesítenek (a gátak magassága 126 és 180 m között változik), mintegy 6500 • 10

6 m

3 összes hasznos térfogattal. A rendszerben megépül két, együttvéve 180 MW beépített teljesítményű vízerőmű, az utóbbiak kiegyenlítő medencéjét létesítő kisebb gáttal, 225 km összhosszúságú alagutakkal, három szivattyúteleppel (6. ábra), valamint 650 km összhosszúságú új, vagy korszerűsített megközelítő utakkal. A terv megvalósításának első része időben további két részre tagozódik. Első lépésként a Malibanatso folyón Katsenél egy 180 m magas, kettős ívelésű beton völgyzárógát létesül, 1950 • 10

6 m

3 tározótérfogattal. A tározó szerves részeként a Katse-gáttól északra épül meg a Muela I elnevezésű, felszín alatti vízerőmű, amelynek kezdeti beépített teljesítőképessége 72 MW lesz. A vízerőművet a 45 km hosszú Katse-'Muela I gravitációs alagút szolgálja ki vízzel s amely víz az 55 m magas beton súlygát duzzasztotta Muela kiegyenlítő-medencébe jut. A Muela kiegyenlítő medencéből a víz egy 37 km hosszú, 4500 mm átmérőjű alagútban gravitációs úton a Dél-afrikai Köztársaságba jut. A víz a felszín alatt éri el a lesotho-dél-afrikai határt, majd a Vaal egyik mellékfolyójába, az Ash folyóba kerül. Végül a víz így jut el a Vaalon levő, Johannesburg környékét ellátó